Akinek nem jár ügyvéd
Évi és Laci érkeztek meg elsőnek. Amikor meglátták a helyszínelő rendőröket, s Kriszta nem volt elérhető, már összerakták a mozaikot, bár még magukban imádkoztak, hátha mégse… csak a marihuánára derült fény és feltehetően a névtelen levelekre és a hackelésre? Vajon melyikre igen, és melyikre nem? Kevéssel utánuk érkezett Ádám, és hamarosan csikorgó fék jelezte az ezredes hazatértét is.
Csíky Béla, amint meglátta fia rémült, bűntudatos arcát, ismét elöntötte az epe. Egy fiát féltő apa szótárában igencsak nagyszámú szinonimája van az „elment az eszetek?”, és „normális vagy fiam” kifejezéseknek. Végül csak felhangzott a levegőben lógó kérdés:
–Miért nem mondtad el nekem, hogy rájöttetek, ki az első áldozat, miközben mi azt se tudtuk, merre keressük? Mi a francnak kellett névtelen levelet írnotok? Egyik társatok életébe került! Felfogod?
Laci szeme megtelt könnyel. Alig tudott válaszolni.
–Mert… Mert… Azt se hitted el, hogy azt a hackelést, amiért elvetted a számítógépemet, nem én követtem el. Újra és újra esküszöm, nem én voltam! És nem számítógépet használtam, amikor Okszana fényképére rátaláltam, hanem telefont! De azt se hitted volna el! – zokogott vádlóan, rázkódó mellel.
A nyomozó hirtelen elnémult, annyira mellbe vágta a vád. Segélykérően nézett hol Évára, hol Ádámra, de az arcukról csak a megerősítést olvashatta ki, a várt cáfolatot nem. Pétert is kereste szemével, de őt apja épp félrehívta magánkihallgatásra. A főhadnagy csak hosszabb szünet után folytatta a kihallgatást.
–Ezt még megértem… de mi a francnak kellett feltörni Balogh Károly számítógépét? Ez nem diákcsíny, nem is kihágás, hanem bűntény! S a kárvallott panaszt tett a rendőrségen!
–Segíteni akartam, mert Pé… Megtudt… tam, hogy nem tudtok Balogh Károlynál házkutatást tartani, mert…
Huh, szinte elszólta magát, és vallott barátja ellen. Bár… Most arról kell majd számot adnia, hol és mikor jutott ezen információ birtokába… Édesapja biztos rákérdez, mert tőle ugyan nem volt amikor…
–Ezt bízd ránk! A mi dolgunk kideríteni, hogy ki a bűnös! Ráadásul azokat az információkat, amelyeknek a rendőrség törvénytelenül jut a birtokába, fel sem lehet használni a bíróságon! Meglehet, hogy a sorozatgyilkosságban ártatlan ember számítógépét törtétek fel… S ráadásul te tizennyolc éven felüli vagy! – fenyegette meg Ádámot is. – S miért kellett lefényképezni azt az embert? Ha nem fényképezitek le, lehet még élne, bár el nem tudom képzelni, miként tudódott ez ki… Ezzel a halálához járultatok hozzá! – fakadt ki, majd hirtelen sanda gyanúja támadt, elkapva egy szófoszlányt az ezredes párhuzamos kihallgatásából.
– Azt még megértem, hogy te titkoltad előttem a felfedezésedet Okszanáról. De Péter miért nem mondta meg az apjának, hogy látta Vajna Pált Balogh Károly panziójába betérni? Ő mit titkolt édesapja előtt? S honnan tudtátok, hogy Vajna Pál „sáros?”
Csíky Lacinak nem volt annyi lélekjelenléte, mint Péternek, s Évának meg Ádámnak sem, hogy megmentsék a helyzetet egy „nem vagyunk spiclik” árán. Ők nem ismerték Vajna Pált. A bűntudatos csönd beszédes.
–Füveztetek? Tőle vettétek?
Talán még nem lett volna késő letagadni. Hallgatás beismerés. Bár… nem valószínű, hogy lett volna sok értelme egy hazugsággal súlyosbítani a helyzetet. A párhuzamos kihallgatáson is épp elhangzó kérdésre Péter egyes számban beismerte. Legalább a barátait mentse. A két rendőr szinte egyszerre huppant le a hozzá legközelebbi ülő alkalmatosságra, arcukat a kezük közé temetve.
– Gyerekek, ezért börtön jár! Nem vagytok Hollandiában! – hasított a levegőbe a főhadnagy szava.
Péter még megpróbálta menteni barátait.
– Csak én vettem… Csak egyetlen szálat. Csak meg akartuk… tam kóstolni… – magyarázkodott. – Gondoskod… tam róla, hogy lebukjon… Azért küldtem el a fényképet… Nem akartam venni többet.
–Legalább a törvényeket ismerhetnéd, ha már rendőr az apád… A könnyű drogok fogyasztása Romániában nem bűntény, de a birtoklásuk igen. És fogyasztani nem lehet anélkül, hogy birtokold. A fogyasztással elismered a birtoklást is! – fakadt ki az apja a többieket is végigmérve. – Hol szívtátok?
A rendőrezredest főleg az érdekelte, lehetett-e tanú. Ám a beszédes hallgatás hatására majd agyvérzést kapott.
–Itt? Ma? Az én házamban?
Ezt már Csíky Béla sem tudta szó nélkül hagyni.
– Mit képzeltetek, a fű illatától megjön az ihletetek, és megoldjátok az ügyet? – fakadt ki. – És mit sütöttetek ki? Mi lett volna a következő névtelen levélben?
Később se tudott magának magyarázatot adni, miért pont ezt kérdezte.
– Nem lett volna névtelen levél. Én akartam megmondani Béla-Apunak, hogy az a gázolás nem lehetett gyilkosság – adta elő Éva az érveket, beleszőve Kriszta kiegészítő értesüléseit is.
Ez visszatérítette a nyomozót az ügyhöz. A kikérdezett szemtanúk egyike se említette, hogy az őrülten hajtó gázoló a Kornis Ferenc útról kanyarodott be már eleve nagy sebességgel. Akkor pedig baleset volt, hisz távolról nem időzíthette érkezését. S Kriszta elleni gyilkossági kísérlet sem lehetett „kiiktatás.” A kislány nem prosti, és ha a többiekkel innen távozott, találkája sem lehetett gyilkosával a folyóparton… Viszont miként történhetett meg? Feltehetően négyen egyszerre távoztak innen…
– A füvezésről majd még tárgyalunk. Most hamar, tudni akarom, mi történt, miután távoztatok innen!
Mintha ezzel bármit is lemoshattak volna, egymást kiegészítve, időnként lényegtelen részletekbe bocsátkozva elevenítették fel a távozást, a Kriszta ott felejtett telefonját, Péter hívását, s majd Kriszta visszatérését, az átadott telefont, amely után többé nem látták. E felelevenítés Péternek indította meg a könnyeit, hiszen, ha utána néz hosszabban, akkor talán… Ádám, mintha erre várt volna, követte példáját. Zokogni kezdett. Ha visszakísérte volna…
Felcsörgött a főhadnagy telefonja. Enyedi őrmester hívta. Két kutya ugatása is hallatszott a háttérben.
– Főhadnagy úr, a mai eset szerintem nem volt gyilkosság. A gázló mellett hirtelen mélyül a Küküllő. A part függőleges. Közvetlenül a gázló mellett találtunk egy friss beomlást. Vahur, az erdész kutyája pont oda vezetett. A mi kutyánk is ideérve ugatni kezdett, megérezte a kislány szagnyomát. A kislány érthetetlenül valamiért kiment egészen a part szélére, az beomlott alatta, és a folyóba esett. Vagy nem tudott úszni, vagy beverhette a fejét, így fulladozni kezdett… Mivel a folyó jéghideg, hiszen a reggel dér is volt, még ha tudott is úszni, lehűlt a teste és… Vahur valamit nagyon ugat a magasban, és a mi kutyánk is követi példáját. Egyelőre nem találjuk az okát.
– Felhívom a kórházat – magyarázkodott a nyomozó elővéve telefonját.
A kórház szó hallatán a fiatalokban felcsillant a remény. Kriszta még él! A nyomozó észrevette az izgalmukat és kihangosította a készüléket. Az ügyeletestől megtudták, Kriszta életjelei kezdenek normalizálódni, kinyitotta a szemét, de mesterségesen lélegeztetik, nem lehet még szóba állni vele. Azt sem lehet még megállapítani, hogy az oxigénhiány nem okozott-e nála maradandó agykárosodást.
Ádám térdre esett, könnybe lábadt szemmel, kezét imára kulcsolva kezdett fohászkodni.
Ismét megcsördült a főhadnagy telefonja. Megint Enyedi őrmester hívta.
– Micsoda szemük-szimatjuk van ezeknek a kutyáknak! Már fel akartuk adni a reflektor fényénél való kutakodást, amikor megláttuk mit ugatnak. Beszáradt vérnyomok egy faágon! A kislány is felfigyelhetett rá, odament megnézni, s beszakadt alatta a part. Kihívtam a tűzoltókat, hogy vágják le az ágat, mert elérhetetlen magasságban van.
– Azonnal küldjék laborba azzal a felszólítással, hogy hasonlítsák össze a múlt héten talált roma lány vérével! Igaza van, főhadnagy úr! Egy folyóba beugrató lovas fejéről származhat! A magasság megfelelő! Az a cigány ezek szerint tényleg nem hazudott!
Három „gyilkosság” ügye megoldva! Maradt az első, az ukrán lányé. De őt tényleg elrabolták, átcsempészték, és prostitúcióra kényszerítették. A megoldott három ügytől némileg megnyugodva a két rendőr egymásra nézett, a másik gondolatait próbálván kitalálni. Ezek a fiatalok itt tényleg drogoztak. S mindkettőjük fia itt van közöttük. Egy ideig farkasszemet néztek. Az ezredes hirtelen előkapta a telefonját, majd besietett az egyik földszinti szobába. A kórházat tárcsázta. Suttogó hangon beszélt, hátha nem hallatszik ki.
– Esztojka rendőrezredes vagyok. A kislány vérét ne küldjék toxikológiai vizsgálatra. Baleset volt, nem bűntény. Fölöslegesen ne pazaroljuk az állam pénzét, drágák az ilyen analízisek.
Egy ideig győzködni kellett az orvost, hiszen ilyen estben a protokoll előírja a toxikológiai analízist, ám a rendőrezredes nyomására végül beadta derekát. A „Köszönöm, viszont hallásra!” már kicsit hangosabbra sikerült, s a főhadnagy hirtelen ötlettől vezérelve bekopogott, majd az engedély hallatán benyitott, becsukva maga mögött az ajtót, s magukra hagyta a delikvenseket. Egy ideig a két rendőr ismét szótlanul fürkészte egymást. Azt tudták egymásról, hogy egyikük sem szeretné egyetlen fia életét kettőbe törni. Ám ezt csak törvénysértés árán tehetnék meg. A román törvények szerint az is bűntény, ha nem jelentik a drogfogyasztást. Ez pedig mindkettőjük karrierjébe kerülne. S még ott van a hackelés ügye is… A fűről csak ők ketten tudnak a delikvenseken kívül, de a másik ügyet a feljelentés miatt nehezebb eltussolni… Egyikük épp ebben az ügyben nyomoz, és tetteiért felel a rendőrfőnök előtt. A másik maga a rendőrfőnök, akinek kötelessége a rendőrségen belüli korrupciót felszámolni…
S ha a részletek később valamely módon napvilágra kerülnek? Laci még nincs tizennégy… De Péter már felnőtt. S Esztojka Péter nemcsak ezért kockáztat többet. A drogozás az ő házukban történt…
– Végül is a jó szándék vezérelte őket. Segíteni akartak… – puhatolózott a nyomozó.
– És segítettek is… Az ukrán lány személyazonosságát talán még most is keresnénk…
– Balogh Károly tulajdonaihoz van házkutatási engedély…
– Háát, igen, de… – felelte az ezredes. Végül nem fejezte be a mondatot, inkább témát váltott. – Végeredményben a gázolás esetében nekik sikerült kizárni a gyilkosságot…
– S ők találták meg a nyomot, mely nagy valószínűséggel megoldja a roma lány esetét is. Már ha a labor igazolja, hogy az az ő vére.
Még elhangzott néhány replika, végül az ezredes megkockáztatta:
– Végül is hányan próbálták már ki?
– És büntetlenül… Nem kokain, sem heroin…
– Amúgy sincs az üggyel direkt kapcsolata…
– Egyébként is ügyvéd nélkül hallgattuk ki őket, és nem használható fel ellenük…
Végül megszületett a megegyezés. Egyelőre „felfüggesztettet” kapnak. Az ügy még nincs lezárva. Ezen ürügyre hivatkozva tudta az ezredes figyelmeztetni a delikvenseket:
– Erről egy szót se senkinek, mert még folyik a nyomozás az ukrán lány meggyilkolása ügyében!
– Még anyátoknak sem! – licitált rá a nyomozó. – Irány haza!
