Platón az Államférfi című munkájában, két mitológiai hagyományt ötvözött egybe. Az egyik történet szerint hajdan felcserélődött a Nap és a többi csillagok nyugvása és kelése, úgy, hogy egykor a Nap ott nyugodott le, ahol most felkel, és az ellenkező oldalon, vagyis nyugaton kelt fel. A másik arról szólt, hogy olyankor megfordult az idő iránya is, és a hajdani emberek, ismét életre keltek, újjá születtek a földből.
Ugyan már! Még hogy Platón – vihogott a vén Qfwfq. – Ő nem jött rá semmire. Ezt az egészet úgy hallhatta valakitől. Akkor még sokan éltek közülünk, a földből születettek közül. Talán Xwsxv szája járhatott el, aki akkoriban Athénban süttette a hasát. Platón meg úgy adta elő, mintha ő találta volna ki ezt az egészet. Persze, ő ilyen volt. Holtakról jót vagy semmit. Ismertem-e? Hát, hogy ne ismertem volna. Mindenbe beleütötte az orrát, ha értett hozzá, ha nem.
Ráadásul ennek a fene nagy okoskodásnak fele sem igaz. Igaz, hogy többször is megváltozott a Nap keltének, meg nyugtának az iránya, de annak semmi köze sem volt az idő megfordulásához. A Föld néha csinál egy bukfencet. Vagy sikerül neki, vagy nem. Hát legutóbb éppen nem sikerült. Így maradt. Majd legközelebb kiderül, hogyan folytatja. A Nap most keleten kél, nyugaton nyugszik, és kész.
Szóval, mi még a földből születtünk. Ott volt az a nagy feketeség, levegő meg alig, szánk teli földel… Hát? Inkább menekülés volt az, mint születés. Csak túrtuk magunkat előre, fel, le, jobbra, balra. Ki éppen, ahogy eltalálta az irányt. Gondolhatjátok! Sokan odavesztek.
Odalent tudtuk mi vár fent ránk, hiszen pontosan emlékeztünk mindenre. Ezért aztán sokan el sem indultak, hanem inkább a másik oldalukra fordultak, és… Azért a legtöbbünk kimászott.
De ez egy másik történet, ami nem is tartozik ide. Majd egyszer ezt is elmesélem.
Szóval az a Platón össze-vissza írt mindent. Még hogy sok ezer év kellett volna ahhoz, hogy az idő iránya megváltozzon? Nevetséges. Meg, hogy valamiféle szabályos időközönként történt, ciklikusan. Hát, nem! Bolond egy világ volt, hol erre ment, hol arra.
Egyszer pont akkor fordult meg, amikor építettük azt a rohadt magas tornyot. Mit tudom én, hogy most ti minek nevezik. Azt, azt! Persze! A Bábel tornyát!
Nem tudom, mi történt akkor, de volt egy kis bizonytalanság, nem egy pillanat alatt fordult meg az idő, úgy ahogy szokott, hanem mintha többször is ugrott volna előre-hátra. Az első jel az volt, hogy Xqrty aki mellettem dolgozott ott fenn hét mérföld magasban azt mondta, hogy: „Tálgét a tza ik ddev!” Hogy ez mit jelent? Azt, hogy „Vedd ki azt a téglát!” Ki vettem. Erre rám ordított, hogy miért vettem ki, hiszen most rakta be. Már majdnem visszatettem a helyére, amikor megint azt mondta, hogy „Ik ddev!” És ez így ment órákig, raktam azt a téglát ki-be. Ez volt az a híres nyelvzavar, amikor egyikünk sem értette meg a másikat. Akkora káosz kerekedett, hogy le sem kellett bontanunk a tornyot, ledőlt azt magától, mert ki ahol éppen volt, kikapart vagy kivésett egy-egy téglát, de amikor fordult az idő nem mindegyiket tudták visszatenni a helyére. Én még pont leértem, de Xqrty még valahol a százhuszadik emelet körül lehetett, amikor az egész összeomlott. Szomorú egy história.
Egyszer meg pont akkor fordult az idő, amikor a piramisokat bontottuk. Hogyhogy melyikeket? Hát azokat, amelyikek Kairó mellett éktelenkednek. Azok a kőrakások még most is ott csúfítják a tájat. Ha azt is lebontottuk, akkor miért vannak ott? Hát pont erről beszélek. Már majdnem elhordtuk az összes követ vissza a bányákba, már csak két sor maradt a legnagyobból. Most azon gondolkodom, hogy azt melyik fáraó építtette, de már keverem a neveiket. De ez nem is lényeges. Szóval már majdnem végeztünk, amikor megtörtént. Ötven valahány éve bontottunk, és akkor… Kezdhettünk mindent előröl, újra vonszolhattuk vissza, meg emelgethettük a helyére azokat a baromi nagy kőtömböket. Ráadásul azzal a tudattal, hogy bármelyik pillanatban megint a visszájára fordulhat minden.
Na, nekem akkor lett elegem. Megszöktem. Visszamentem Babilonba. De azóta nem fordult meg az idő egyetlenegyszer sem. Hát ennyit Platónról. Hogy miért pont Babilonba? Agyagtéglával építkezni azért mégsem olyan strapás meló, mint ötven-hatvan tonnás mészkő tömbökkel. Meg persze bontani is sokkal könnyebb.
Legutóbbi módosítás: 2023.06.06. @ 17:58 :: Bereczki Gizella - Libra