Még néha napján megjelensz csillagok gyémánt nyoszolyáján, s hattyús-arcod liliomfehér udvarában életre kelnek a hamuba holt parázs-érzelmek! Egy alig látható tüske-akadály szurkálja örökkévalón rátarti gőgösen szívünk érzékeny szirmát! Szemeinkből lassan, megsemmisülten elvérzik minden könny, amit valaha is egymás vigaszára ejtettünk. S titkos jeladás szólít minket ajkainkról!
Elindultam volna már rég utánad, de hűségesküd áthatolhatatlan akadályt épített s bebörtönözte független szerelmedet felém!
Pesszimizmusom tartalmait megpróbáltam még egyre – most oly jó s fennkölt lenne, ha itt lennél mellettem, s optimistáknak való, bájos vitézséged megvigasztalná, s önbizalommal hintené tele lyukas lelkemet: Te miattad nem lehetek Szabad! Lefegyverző mosolyod körbe kerít s tévútra vezérel, – tán magam is érzelmi zsákutcák szánalmas, béna foglya vagyok. Kétkedések holtága most még körbe vesz, tulajdon szeretet-önzőségemet csak veled együtt kerülgethetem.
Tudom már magam is: csüggedésem senkit sem boldogít, hiába is tárnám széjjel tölgyfa-vaskos karom, nem lehetek oltalmazód, ezt a büszke feladatot rég elragadta tőlem más; szívem hiába is reszket s vérzik teérted, föl nem szabadíthatom, s meg nem vigasztalhatom! Áldott pacsirtahangod tőlem végleg elköszönt!
Kit nem vezet a létösvényen át biztos út, félúton könnyelműen az is megbicsaklik! Hűség-sebem érted még most is lüktet, s éget. Fájdalmaim béklyói görcsösen mind belém csimpaszkodnak!
Legutóbbi módosítás: 2023.06.06. @ 19:17 :: Bereczki Gizella - Libra