Uram kérlek, hajolj le hozzám,
áldj meg, látod elveszek,
tedd kezed forró homlokomra,
és kérlek, ha majd onnan elveszed,
simíts el róla minden árnyat
mi abroncsként most fogva tart,
és szívemből,
fellegként lebbenve,
lélegzetem vásznára fagy,
és mi megmarad,
az legyen csak a csend,
az áldott lélek vágya,
mely szépsége néha körbe leng,
mint könnyed légies pára,
a mindenség csillámló részeként
szikrázik fel lelkemben,
a semmiből a semmibe ölel magába engem.
És én,
fagyott lélegzetem fényszikráin
lépek fel majd oda,
hol minden élet után vár,
a léttelenség otthona.
Legutóbbi módosítás: 2023.07.27. @ 11:00 :: Serfőző Attila
