Mindenfelől a téboly;
a tompa, ősi hangok,
majd középről a dobok—
mint dermedt, ráncos arcok,
és egyszerre egy ritmus,
egy súlyos, lázas ütem,
majd hirtelen egy dallam
szaggatja szét a fülem.
A semmiből a hangok,
a fáradt, szürke szemek,
mint suttogás a térben
üvöltő idő helyett:
a megtestesült képek,
e megmaradt kis semmi,
így vagyok minden éjjel,
hát így próbálok lenni,
Örökké minden arcon;
a bőr alatt a ráncok,
s rajta csupán könnyek.
A nyár, a vég, az álmok,
összeérnek a hangok
mint legyőzött, mint állat,
s mégis hosszú évek,
miféle hangok várnak?
Egy 18 éves, tapasztalatlan, ugyanakkor szívből-lélekből író költőpalánta vagyok, s nem mellesleg a legtöbb: ember, aki él!
Az írást, pontosabban a versek írását 8-10 éves koromban kezdtem. Egy apám által rámruházott kis mobiltelefon zenetárában találtam rá az AkkezdetPhiai nevezetű — mondjuk, hogy — kortárs költő-duóra, akik nagyon megpengettek bennem valamit. Emellett szinte egyidőben azóta megboldogult nagymamám szavalni tanított, bemutatta nekem József Attilát, Petőfi Sándort, Ady Endrét. Így végülis már kisiskolás koromban a költészet sűrű, tömérdek erdőiben barangoltam.
Fantáziámat és szókincsemet valahogy mindig dicsérték, annak ellenére, hogy könyveket 13-14 éves koromig nem igazán olvastam. Annál inkább írtam, eleinte játékos, egyszerű kis verseket állatokról, meseszerű szituációkról vagy éppen valami olyasmit amiről azt hittem, hogy nagyon menő.
Komolyabban 15-16 éves koromban kezdtem írni, amikor életemet több nagy csapás érte szinte egyidejűleg. Így őszintén szólva azt kell mondjam, hogy jelenlegi költészetem pokoli súllyal, fájdalommal, ordítva-zokogva jött a világra. Azóta viszont eltelt közel három év, írtam több, mint 200 verset és saját kis poetikám rengeteget változott.
Mostanra azt merem mondani, hogy valamennyire megtaláltam saját magamat, saját költészetemet. Drága irodalomtanárnőm sokszor Ady Endréhez, máskor József Attilához hasonlít, ennek ellenére én senkire sem szeretnék hajazni, mint poéta. Ha van olyan költő, aki több értelemben is nagy hatás gyakorolt és gyakorol reám az Pilinszky János. Ahányszor csak verseit vagy cikkeit, akár meséit olvasom úgy érzem, hogy hazatérek.
Nem tudnám megmomdani, hogy mégis miről szólnak a verseim és úgy érzem — önszántamból — nem is kell, hogy magyarázzam őket. Szerény véleményem szerint a verseket olvasni, látni, érezni kell, nem magyarázni.
A témákkal is bajban vagyok, ugyanis azok valahol mindig ugyanazok, mégis szinte minden alkalommal teljesen másak. Legutóbb azt kaptam meg, (szintén drága tanárnőmtől) hogy minden versemben érezni lehet a melyről jövő, ősi fájdalmat és istenkeresést.
Az oldalra legfőképpen azért szeretnék regisztrálni, hogy egy komolyabb, profibb és érzékibb irodalmi közeg részese lehessek. Mellesleg pedig azért, hogy igazi, őszinte és mezítelen kritikákat olvashassak szerzeményeimről.
Nyomtatás Összefogott az ébrenlét és az álom, rám feszültek eltántoríthatatlanul, a Nap mögül kellene kiabálnom, de hangom a mély semmibe hull. Magához ölelt a lélegző világ, csörgedező szavak mélye fekete, a vad rengetegből néhány fát kivág, a tömör idő [… Tovább]
Nyomtatás apróhirdetés kék néger koponya koreai frizurás merre lehetsz most szép plejádi lány égi minőségben ikerlelket keres már kilókat veszítő ezerpillanatú újmúltba vágy haladja oldás-kötés fizikumát megtalálna már mint régen felismert önvalós/megvalósított önmagát ki már túlnőtt flegma szertelen [… Tovább]
Nyomtatás Forró csendben pihennek a nappalok. Szemeimen varrat, béklyó — vak vagyok. Mocskom alatt szakadnak az asztalok… Még szaladnak a pislákoló fények, nap ragyog — szobám erdő — fák és képek — Megszokás a lényeg Álmok jönnek szememre ha [… Tovább]
Nyomtatás Már reggel, amikor felébredt, ez foglalkoztatta és keringett az agyában szüntelen. Kínzó gondolat volt, nem hagyta nyugodni. Annyira kikívánkozott belőle. Az asszony nem figyelt rá, nyűgös, gondterhelt arccal magyarázott valamit, talán, hogy ma meddig dolgozik és hogy ki [… Tovább]
Nyomtatás Olyan feszes tempóban dolgozott Vera, hogy ideje sem volt magával foglalkozni, a munkán kívül másra is gondolni, de álmában ott kísértett az otthona, az otthagyott gyermekei. Egyre gyakrabban álmodott velük, s ilyenkor sírva ébredt és alig tudott a munkájára [… Tovább]
Nyomtatás Édesanyám is volt nékem … – kezdte a dalt a tanító néni. Irénke az első padban hangosan felzokogott. A tanító néni elharapta a dal folytatását és megsimogatta a leányka fejét. – No, no… mi a baj, drágám? – nem [… Tovább]
Nyomtatás Egyik reggel, ahogy a munkahelye felé igyekezett, új hirdetésre lett figyelmes – kutyakiállítást hirdettek hétvégére. „A lovas pályán Országos Munkakutya kiállítás és bemutató” – írta a plakát öles betűkkel. Jelentős esemény egy ilyen izgalmas kiállítás, bemutató. Lesz ott [… Tovább]
Nyomtatás A nyár szépségei talán a Balaton partján a legvarázslatosabbak. Végre nyaralunk, a kemény munka után eljött a pihenés ideje. A vén üdülőt az öröklétnek tervezték. Színes faházak sorakoznak, közöttük gondosan lenyírt pázsit apró sárga virágokkal. A csendet madárcsicsergés tagolja, [… Tovább]
Nyomtatás két csakrásan extázis helyett szétmállott rágóval fanyar íz múltán ölelés csak van zord hideg jeges hajam hajad haja hajuk a többit már űr el is feledtem lehet de szép rózsaszínűt adunk vagy ein stein
Nyomtatás Hivatalosan is három órája vergődöm az ágyban, mint egy partra vetett hal, aki a halálát várja. Minden porcikám fáj, a fejem úgy hasogat, mintha késsel döfködnék, a könnyeim pedig megállíthatatlanul záporoznak. Az agyamban kavargó gondolataim úgy keringenek körbe, mint [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!
Add 7torony Irodalmi Magazin to your Homescreen!
Add
A weboldalunkon a lehető legjobb élmény nyújtásához Cookie-kat használunk. Ha neked is megfelel az adatvédelmi nyilatkozat, akkor itt kellene elfogadni.ElfogadomAdatvédelmi nyilatkozat
