Október húsz, most pénteken lesz.
Még nem ért körbe a naptár.
A múltba vész az a Vasárnap délután,
lehet,
hogy mostani a péntek sem véletlen,
bár a te tested szegeletlen,
csak a tüdődet ölelte át a rák,
mikor elvette utolsó lélegzeted
utolsó sóhaját.
Nehezen adtad.
Miért adtad volna könnyen
hiszen oly kevés a negyvenkilenc év…
Apa, én ötvenkettő vagyok.
Tudod, néha hosszúak a nappalok
és csak az éjjelek futnak sebesen,
majd átfordul a sorskerék
és az éjszakákban fetreng a lélek,
fényre várva
meztelen, olyankor kérdeznélek,
mert nem tudom mit tegyek…
Mikor itt voltál,
Te azt a valamit vajon, miképpen élted meg.
Az elmúlt három évemről, hogyan kérdezzelek…
Október húsz.
Péntek lesz ez a nap.
Lelkedben már Jézus fénye ölel át.
Ő meghalt egy pénteken dél után
és Vasárnapra legyőzte a halált…
Apa, megkérdeznéd,
Vasárnapra feltámadhatnál?
