bohócruhát hogyha öltök
s krumpliorrot ragasztok magamra
és ostoba vigyort festek ajkamra
ahhoz ugyan mi közöd
szakadt nadrágomon tarka folt
blúzom gyűrött kissé ósdi
na és, miért, nem ez a módi?
arcomon inkább láss mosolyt
ha a fejemen átbukdácsolok
s szökkenek jobbra, szökkenek balra
vagy graffitit cirkálok a falra
na és, én így hagyok nyomot
emberek szívébe zártan
vagy utálatot hozva fejemre
de közönyt azt semmiképpen se
mert letörné verdeső szárnyam