Király Attila : Hogyan

Napsugaramnak
Amélie csodálatos élete – Comptine d’un autre été, l’après-midi című zenéjére

Hogyan tudnám elmondani,
Hogyan tudnánk eldúdolni,
Azt, amire rátaláltunk,
Egymásnak vetve a vállunk,

Változik minden hirtelen,
Számodra, mindez mit jelent,
Előre megjósolni
Nem mered.

Őszintén megvallani,
Neked mennyire örülök,
Elsőre kimondani
Nem merem.

Nem marad többé árván,
A te szíved most már a párnám,
Az érzés magával ragad,
Simogat.

Egész álló nap
Ébren álmodlak,
Ez a varázslat
Elringat.

Hasadban röppenő pillangók,
Szellő hoz balzsamos illatot,
Szinte észrevétlen változik át a táj,
Ölelésedbe bújva már semmi sem fáj,

Könnycsepp ül ki szemed sarkába,
Enged a szorítás a holnap markában,
Tenyerembe bújtatom piruló arcodat,
Elfeledtetem veled a múltbéli harcokat,

Halkan,
Lassan,
Kezed,
Kezemben,

Nézlek,
Nézel,
Érzem,
Érzed,

Csókruhába bújtatom reszkető testedet,
Kettőnk nászát a napnyugta lesse meg,
Szemérmes ezüsttel szórja a Telihold,
Vágyaiddal együtt szárnyalni izgató,

Arcod melege szégyellős hajnalpír,
A sors könyve velünk új lapot ír,
Felhevült testünkről pereg a harmatcsepp
Kimondatlanul mondjuk ki: – Szeretsz – Szeretlek.

A kék madarat, ha
Rugaszkodni készülne,
Rebbenni előled,
Elkapod.

A tétova pillanatot,
Ha szökni próbálna,
Utána röppenve
Elkapom.

Felhők formálnak állatot,
Ideális ez az állapot,
Őket bámulnunk hanyatt,
Minden új veled a Nap alatt,

A suttogva beszélő csendet
Megfejtem most benned,
Szökkenjen szárba a szó,
Lesütött szemed szép takaró,

Érintéseket becézek rád,
Egyikük tisztára csillagvirág,
Másikuk röppenő sóhajmadár,
Szívem dobogja szíved dalát,

Csókokkal beszél a szánk,
Néha kihagy a szívdobogás,
Elsőre kimondani sem merem,
Köztünk örök ez a szerelem.

Legutóbbi módosítás: 2023.10.11. @ 18:45 :: Serfőző Attila

Szerző Király Attila 85 Írás
1967. szeptember 17.-én, vasárnap hajnal előtt születtem a volt királyi főváros, Esztergom kórházában. Anyai ágon Fekete erdei német és bajor, apai ágon palóc vér csörgedezik az ereimben. Édesapámtól a Király, míg édesanyámtól az Attila nevet kaptam, így lettem magyar. Kis kitérőtől eltekintve többnyire a Duna jobb partján fekvő Nyergesújfalun élek. Kisvárosom északi pereme a trianoni gúnyhatár...ezért folyton honvágyat érzek országomban a Hazám iránt. Tanulmányaimat is itt kezdtem a helyi általánosban, majd a vegyipari szakközépiskolában folytattam, de úgy is fogalmazhatnék, hogy itt szabotáltam, mivel a mesék és a regények sokkal inkább érdekeltek, mint a tananyag bizonyos részei. Eddig két gyermekem született, Anna és Tamás. Jelenleg mindketten egyetemisták. Nem is kívánhatnék jobb gyerekeket magamnak. Versek írásába 14 éves korom körül fogtam, de ez csak amolyan első szárnypróbálgatás volt, amelyet a nagybetűs élet taposómalma hamarjában kerékbe is tört. Nem vagyok szolgalelkű, ezért nem szívlelem a láncokat, hiába csörgetik azt mások oly lelkesen. Közben eltelt több mint 30 év, mely alatt néhányszor élve reinkarnálódtam. Közelebbről tanulmányoztam a női lélek működését, és a politikát, melyek során, következtében életem időnként váratlan fordulatokat vett. Hordozok néhány kitörölhetetlen tetoválást a lelkemben, fejemben pedig a hagyományos mellett a női-magyar szótár egy halványabb kivonatát. Ahol a mások határai véget érnek, nagyjából ott kezdődnek az enyémek. Élő könyv vagyok, aki saját megírását érleli magában. Ha akarattal bántasz, a te lapod kitépődik, és én örökre becsukódom előtted. A versekről úgy gondolom, hogy nem én írom őket, hanem ők íratják magukat velem. Az én felelősségem az, hogy ez minél magasabb színvonalon történjen meg. Tartok vele valahol.