Úgy mosolyognék, de nem tudok,
röpülnek felettem hónapok.
Száz színben fürdik az őszi éj,
Hold-fátylat ringat a déli szél.
Hamisan csendül egy régi dal,
– megkövült szívnek az csak ricsaj.
Bíbor levélke most táncot lejt,
elhagyott ágacska nem felejt.
Egy könnycsepp megpihen a pillán,
A sóhaj száll, láng-gyúl egy szikrán…
Kacér mosoly váltja a csendet,
Főnix vagyok, hamvam teremtett…
