Mondd mi lesz, ha már nem játszunk,
ha a csendes estek majd távol esnek tőlünk
és lelkeink közt mégsem lesz határ,
mondd mi történik, ha hajnalonta,
az égbolton fáradttá válik a napsugár
és fényét csak úgy szórja ránk, mint rőtvörös levelét a faág,
mondd, hogy legyen mikor az őszből télbe csúszunk át,
hogyan éljük át a fagyos novemberek viharát?
mi lesz, ha nagyon fázunk?
a közelgő télből kilophatjuk a vágyat?
a hófehér szűz hópelyhek
örökkévalóságában
majd megtalállak?
Nem tudom.
Isten mosolya hull ránk.
Látlak.
