Lovas Zsuzsanna Lux : Korbács

 

Véres sebeket vájt mélyen a hátába,
de mára mit sem ér e fájdalmas bánat.
Tövisből nyomtak koszorút fejére,
arcát befedte királyi vére.
Nem kérdezték tőle: akarod-e,
vagy viseled-e
a hátadra tett életfa-keresztet…
Tudta, hogy övé a világ minden bűne.

Botladozott lába, sajgott feje, háta,
arcán a verejték – Veronika bánat…
S mi mégis mindennap feledjük,
legyintünk, hogy mese…
Mit váltott meg Jézus? Hisz kihalt a szeretet.
Betegség és ború a hátunkra tévedett…
Hitünket elhagytuk, mint csalfa a kedvesét,
minek imádkozni, nekünk, ennyi – elég!

Néha sok a jóból, néha viszont kevés,
az ördöggel viháncoló ember – te bíz bolond lettél!
És mi még dobunk is a tűzre,
ha nem mást egy keresztet,
hogy bűnünket űzze, mintha csak lehetne!

Talán ha a parázs bűnünket befedi
az emlékezetből Isten azt kiteszi?
Megbánást hol találsz? Gyermeki lelkekben?
Ott hol nincs már áldás, – ott is ott van Isten!

Üsd, amíg ütheted dobodat a tánchoz!
Ahol Lucifer az Angyallal táncol.
Hisz nincsenek Angyalok, csak csalfa ledér cafkák,
kiknek mindegy kinek, de testüket adják…
Nincsen értéke se az adott szónak,
keresztet vet, ácsol mindegyik lator ma.
Nekünk ácsolják, szemünkbe hazudnak,
eladja az anyját, csak legyen “szebb” a holnap.

Pusztít az önzés.
Légből várat építtet magának a Koldus királyfi,
s saját hazugságát hiszi is valónak,
hogy az igazságot vele eltakarja…
Mi kell még barátom? Mennyit bír az Ember?
Jézus minden korbácsütésére jut bűn, mint a tenger.

Meddig áhítozunk egy jobb és szebb világra,
miközben a régit mi tapossuk sárba?

Csak egy korbácsütést vállalj a hátadra!
Csak egy húscafatot adj a nagyvilágnak!
Csak egyszer kiálts: Ne tovább! El innen!
Űzz minden gonoszságot a pokol legmélyire!
Csak egyszer imádkozz, úgy szívből – igazán!
Csak egyszer ess térdre húsvétnak hajnalán!
Csak egyszer mondj igazat, ne csak a valódit!
Csak egyszer szeress szívből…
… és ne felejtsd holtig!

S akkor Krisztus sebét csókod begyógyítja,
elűzi a gonoszt lelked virágszirma,
megleled békédet, látod majd a tavaszt…

Csak egyszer érezd magadon!
…a korbácsot, ahogy csattan…

Legutóbbi módosítás: 2023.11.13. @ 19:54 :: Serfőző Attila
Szerző Lovas Zsuzsanna Lux 32 Írás

Tanár, tanító, dráma- és bábpedagógus vagyok. Szeretem a verseket. Előszőr, csak felolvastam, előadtam őket, de 2016-tól már magam is írogatok. Mivel ezek mellett, ezeken túl a bábművészetet tartom igazi otthonomnak, nehéz megállni, hogy csupán egyetlen alkotói formában fejezzem ki érzéseimet, gondolataimat. Legújabb "játékom" az árnygrafikai képalkotás, valamint verseim zenés változatainak videóba szerkesztése.