Lázas madárként gyötrődik a lelkem,
Ázott verébként száll a tenyeredbe.
Egy szavadra, vagy csupán nézésedre
Újjászületik s repül az egekbe.
Vígy el magaddal, kunyhódba, barlangba,
Vígy el akár a magas kőváradba,
Ott tárd ki előttem szíved ajtaját,
Járja át lelkem szerelem dallamát.