Évmilliárdok óta fogom a kezed,
s a szemed pompázó fényében élek,
ahhoz hogy megfesselek nincs elég ecset,
összeraklak és majd darabokra téplek.
Álmatlanul ülök a mindenség előtt,
kérdést küldök a pislogó éjszakának,
vajon mi az ami minket eggyé szőtt,
és hová tűnnek félelmetes árnyak…
Legutóbbi módosítás: 2023.11.20. @ 22:46 :: Serfőző Attila
