Délibáb táncol,
az ég fényében,
feltükröződve a semmiből,
illékony a tánca,
az ég kékjében,
pillanatkép, Isten kertjéből.
Délibáb tánca,
fenn a kék égen,
csak egy illanás a messziben
mint a lélegzet,
melyben kereslek,
kutatlak a semmiben.
És látlak,
ahogy az égi fényben,
felém intve felragyogsz,
láblógatva ülsz,
az ég peremén,
és körötted,
óvó angyalok.
Délibáb tánca
az ég fényében
hidat ver most a lét fölött,
talán lesétálhatnál
én jó Anyám hozzám,
várlak,
látod?
Már öltözök…
