Hajnali felhő csivit-dala száll,
a reggel harmatja cseppen.
Nyitod szemed, mint hűs napsugár,
csillagnyi álmod elreppen.
Tárt karod jelzi, hogy vegyelek fel,
s én ölembe szorítom tested.
Sarokban hever a Foltos mackó,
könyvek szanaszét nevetnek.
Zúg a laptop, megrogy a polc,
bohó barátok keresnek.
Szemed kérőn mosolyog rám;
biciklizhetsz – én elengedlek!
Árva szobában alszik a vágy,
a ruhák hanyagul hevernek.
Mosdatlan már sokszor a száj,
az esték tévútra terelnek.
Már téged hívlak, ha magas a polc.
S hajnalig várom megérkezésed.
Még néhány könnycsepp mosolyba hajol,
én boldogan figyelem lépted.
Túl számtalan éber éjszakán
elillannak a gyermeki évek.
Ifjú szívnek a szél mutat utat,
lábadnak az isteni lélek…
