álmai vagyunk egymásnak,
csillagok halványultak
mélyén az alvásnak –
simogató fűszálak közt,
mint egykor kint a réten –
fekszünk egymás mellett
hajnali csendben és ébren.
szorosan összebújva,
két test egyben élve,
hallom még szívünk ritmusát,
árnyékok futnak félve,
majd tűnnek el végleg,
egyre csak pihentünk tétlen,
s közben éjjel és nappal
álmodtam – úgy véltem.