Utaztam a vonaton,
nagyon fáradt voltam,
kiültem a peronra,
s már haza gondoltam.
Otthon vár sok teendő,
miket beterveztem mára,
ültetek és locsolok,
de nem mászok már fára.
Őszül már a halántékom,
a frufrum is rövidül,
bár panaszkodni nem szoktam,
mert ifjú vagyok belül…
Megpihentem kissé,
összeszedtem magam,
fiatalos mozdulattal,
felborzoltam hajam.
Nem sok idő múltán,
egy kedves Hölgy köszönt rám,
sajnos azért nem úgy
hogy puszillak Tiborkám…
Vasutas ruhája,
jegyolvasó gépe,
sejtette velem,
hogy a flörtnek vége.
Személyi…? kérdezte,
tőlem mosolyogva,
s már tovább is lépett,
nem várt válaszomra.
Csak néztem utána,
jegyem a kezemben,
számtalan gondolat,
kavargott fejemben.
Megfordult a világ velem,
egy pillanat alatt,
nem locsoltam otthon,
csak ültem egy fa alatt…
Majd óvatosan megnéztem,
a tükör mit mutat,
bele kell nyugodnom,
nem tévedett sokat…
