Néha tud beszélni a hold,
s körötte az ég, levendulakék…
A diófa árnya ráhajol a házra
s hintaszékbe ül a lámpafény.
Bent a házban,
egymáshoz simulnak a könyvek,
kottát olvas az öreg gitár…
egy öreg hölgy szemét ellepik a könnyek
az óra meg csak jár, körbejár…
Ahogy lassan illannak a percek
elalszanak mind a csillagok,
a hajnal lágyan csókot küld az éjnek
feljön a Nap, s ők minden boldogok.
Fotó: Ruzsa Dániel
2019. 07. 15.
Legutóbbi módosítás: 2024.08.02. @ 12:46 :: Serfőző Attila