2. Egy őrült alvilági motoros
Amint jóllaktak, Shelley felült a férfi mögé a Harley Davidsonra, s felbőgött a frissen tankolt motor. A férfinak már viszketett a tenyere egyet tekerni a gázon, s nagyobb sebességre kapcsolni. Kihajtott a Mc’Donalds előtti körforgalomból. Már elhagyta a helység végét jelző táblát, s gyorsítani kezdett, amikor a lány a háta mögött felsikított:
– Állj! Itt! Most!
A férfi úgy nyomta meg a féket, hogy az nyomot hagyott az aszfalton. Farolt is a motor, de nem estek el. Amlaidh MacUalraig rámordult Shelleyre:
– Bediliztél? Szinte beborultunk az árokba. Mi az istent láttál? Egy tűzokádó sárkány van előttünk, vagy…
Nem folytatta, mert nem volt kinek. A lány leugrott a motorról, s hátrafelé kezdett futni.
– Egy gyermek! Sírógörcsben! Itt, ahol már házak sincsenek! – kiáltotta futtában.
– Az a terepjáró, amelyet majdnem utolértünk, innen indult el! Kidobták az autóból! Hívd a rendőrséget, én indulok utána!
– Nee, fegyverük lehet!
– Ne bomolj! – szólt vissza a férfi nyergelés közben. – Hátha le tudjuk adni a rendszámot!
Dean felügyelő pattanásig feszült idegekkel nézte a térképet. Az ollertoni őrs nem rendelkezik akkora járműparkkal, hogy a kisváros minden kijáratához állítson egy lesben álló rendőrkocsit, amely még ráadásul feltűnő se legyen. Próbálta a rablók helyébe képzelni magát. Elveszik kukából a pénzt, s utána? Biztos többen vannak. Aki elveszi a pénzt, annál nem lesz ott a gyermek. Őt más őrzi. Ha nem követi senki, találkoznia kell a társával vagy társaival. A gyermeket csak azután engedik el. Valahol. Már ha elengedik… Sóhajtott egyet, majd mély levegőt vett. E kisváros környékén nem állhatnak neki pénzt költeni. Bankba nem tehetik. Itt nem. Azzal azonnal magukra hívnák a figyelmet. El kell hagyniuk Ollertont. Lehet nem is idevalósiak? Mellékúton fogják elhagyni a várost. Vagy inkább a főúton?
Az egyik járőrkocsit a Mc’Donaldshoz küldte azzal a paranccsal, hogy vegyenek valamit enni-inni, látványosan tegyenek úgy mintha csak azért tértek volna be, de indítsák el a felvevőkamerát, s filmezzék a körforgalmat. Bármely pillanatban indulásra készen legyenek. Egy másikat Wellowba küldött, hogy az A616-os és a Rufford lane kereszteződését figyeljék. A harmadikat New Ollertonba, a negyediket a Boughton negyedbe. Kell egy járőr a szomszéd falvakba is. Egy Edwinstowba. A Rudford Abbeynél sem feltűnő… Több nem áll rendelkezésre… A legvalószínűbb, hogy előbb-utóbb vagy Sheffield, vagy Nottingham felé veszik az útjukat.
Aztán jött a hívás Harrytól.
– A pénzt a megadott kukába bedobtam.
A kocka el van vetve. Dean felügyelő az órájára nézett. Este 9 óra 58 perc. Vajon mennyi idő múlva engedik el a gyereket, s ha igen, hol teszik le? Ha egyáltalán elengedik. A pénzt felvehetik bármely pillanatban. Jól választották ki a helyet. Egy arra járó autó nem feltűnő, a kuka fák közt van. Az autó lefékezik, egy személy kiugrik, elveszi a pénzt, beugrik, s még ha messzelátóval figyelné is a környéket, fel se tűnne, hogy egy pillanatra megálltak. Gyalog is megközelíthető, ugyanakkor egy környéken posztoló autó azonnal feltűnik nekik, ha figyelik a környéket. Gyalog, a fák közt is elvihetik majd el a diplomata táskát a pénzzel. Eltelik egy fél óra is, amíg a gyereket elengedik.
Amint izzadó tenyérrel nézte a térképet, benyitott hozzá Farrow törzsőrmester.
– Felügyelő úr, bejelentés érkezett, két motoros meglátta, amint kidobtak egy gyereket a Sherwoodi erdő elején egy sötétkék Volkswagen Tuareg terepjáróból. Az egyik, egy nő, a gyermekkel maradt, a másik a motorral utána eredt, hogy meglesse a rendszámot.
Nincs mit tennie, oda kell küldenie a járőrt a Mc’Donalds-tól. Gyanússá vált nekik a járőrkocsi a semmittevő rendőrökkel? Tesztelik őket? Lenne beépített emberük a rendőrségen? Remegő kézzel vette kezébe az adóvevőt, s adta ki a parancsot a járőrkocsinak. Mielőtt bontotta a vonalat, még meghallotta az induló járőrkocsi szirénáját. Még fél perc sem telt el, amikor csörögni kezdett a telefon az asztalán. Harry hívta, a hangja izgatott volt.
– Üzenetet kaptam, állítólag a Sherwood erdőben kitették a gyermeket.
– A gyerek megvan, elkapjuk őket!
A telefonhívást sem bontva csapta a készüléket az asztalra, s előkapta megint az adóvevőt, s adta ki a parancsmódosítást, hogy egyelőre hagyják a gyermeket, eredjenek egy sötétkék Volkswagen Tuareg nyomába. A Wellowban várakozó egységet irányította át, hogy vegyék át a gyermeket, a motoros bejelentőtől, a többit pedig, hogy siessenek az üldözött autó megállítására induló egyes egységnek. Minél hamarabb odaérnek, annál jobb. Sohase lehet tudni. Hál’Istennek mindenkire ráparancsolta a golyóálló mellényt. Ő maga is beugrott az autójába, s elindult a Sherwood erdő felé. Az ollertoniak aznap este őrült szirénázásra kapták fel a fejüket. Minden irányból rendőrautók vijjogása hallatszott.
Már úton volt, amikor a 999 hozzá irányította Amlaidh MacUalraig hívását.
– A gyermeket útra dobó Volkswagen Tuareg rendszáma OV14OBA. Elhagyom, hogy ne keltsek gyanút! Megjegyezte?
– Igen, köszönjük! Tűnjön el a közelből, saját biztonsága érdekében! Már követjük!
Alig diktálta be az üldözött autó rendszámát, az egyes egység azonnal jelentkezett. Miközben a kollégája vezetett, a pilótaülésen ülő visszapörgette a filmet. Ők is azonosították a rendszámot, amint a terepjáró manőverezett a körforgalomban. Feltehetően a megfelelő járművet üldözik. Miközben jelentett, a rendőr káromkodásban tört ki.
– Idióta! – spékelte meg mondanivalóját néhány szexuális utalással is. A sofőr is felüllicitálta. Fékcsikorgás hallatszott be az adóvevőbe. De nem csak a rendőrök kiabáltak. A címzett se hagyta magát. A felügyelő felismerte a telefonáló motoros hangját.
– Menjenek visszaaa! Elhagytáák!
– Letért volna egy mellékútra?
– Volt ott egy földút, de néztem, arra nem látszott semmi, fény sem – felelt a társa. – A sötétben a fák közt átszűrődött volna az autó lámpája! – ütközött meg a szövegen az egyes egység pilótaülésén ülő David Smith rendőr.
Szirénázva fordultak vissza.
– Mi történt? – érdeklődött a felügyelő.
– Az a motoros becipelt egy hatalmas letört ágat az útra, s azt szimulálta, hogy elvágódott rajta a motorjával. Nem komplett az a csávó! Egy fegyveres rendőrségi akció közepén ő hősködik!
S ha beépített ember? A felügyelő hamar elvetette az ötletet. Ennél hatásosabb elterelő akciót nem is tudott volna elképzelni, hogy a Volkswagen egérutat nyerjen, de hát a motoros is, a párja is, aki a gyermekkel van, azonnal a rendőrség látószögébe kerülnek. Nem… Ez nem lehet. Vagy mégis? S ők még díjat is adnának a gyermekrablók cinkosainak…
Amint az egyes egység visszaért a földúthoz, s kiszálltak, a rendőrautó lámpájának fényében megtalálták egy bepördülő autó friss nyomát. Nagy sebességgel fordulhatott be, s kereke megcsúszott a földútra érve. Ám a szárazság miatt nem lehetett követni a nyomot. A földútnak több kijárata van… Nyomuk veszett. Pénzestől. Az odaérkező felügyelőt már csak az orrukat lógató, nyomokat keresgélő rendőrök látványa fogadta. Visszasietett Richiehez. Harry is épp akkor ért oda, csikorgó féket nyomva ugrott ki az autójából és előzte meg. A láthatóan sokkos állapotban levő kisfiú ököllel támadt az apjára.
Harry erővel próbálta magához szorítani a vergődő gyereket, s közben megnyugtatni.
– Richie… Richiekém, vége… Biztonságban vagy. Itt vagy Apukánál. Megyünk Anyuhoz, már aggódva vár. Ő is, a kishúgod is! Gyere, telefonáljunk neki. Ketten, hogy nyugodjon meg! Biztonságban vagy, Richiekém! Vége ennek a borzalomnak! Szeretlek, Richie! – mondta könnybe lábadt szemmel.
– Ígérem, előkerítem ezeket a gazembereket – szökött a jelenettől egy könnycsepp a felügyelő szemébe is. – Ígérem neked, előkerítem őket! – szólt a kisfiúhoz is, ökölbe szorított kézzel. Amit mondott pusztába kiáltott szónak tűnt a kisfiú számára. Egy idő után feladta az apja öklözését, s görcsösen kapaszkodott belé, miközben a sírástól levegőért kapkodott. Döbbenetes volt nézni.
