Ez az apró reggel unortodox.
Máshogy szólnak a rét suhogások,
máshogy csobban a déli patak,
kanyar, holtág, meztelenség,
A féltem magamat régi marad…
Alvás, ébrenlét, hajnalom háború.
A villanykörték vörösen izzó szálai,
Azt hiszed, egy ölelés
A kocsma ajtó csengője sok, de a pillantás.
Pillák, rúzsok, fikarcnyi baj,
a dopaminzabák, a legyél velem még,
Annyira egyedül fújni szabad,
Homlokon csorgó izzadságként,
Kifelé innen bentről kifelé,
Vállon vereget.
Futni hagyod.
Fáj, ez az utolsó három,
aludni el, belefúlni a jobb.