Előzmények
Harry Murray kisfiát elrabolják. A gyermek megkerül ugyan, de a gyermekrablók egymillió fonttal egy diplomatatáskában kámforrá válnak. Ám aznap este a csendes kisváros környéke számos súlyos bűntett helyszínévé válik: egy szinte halálos gázolás, egy bántalmazott gyermek, melynek egy szavát se lehet érteni, és egy több ütést elszenvedett amnéziás férfi esete nehezíti a nyomozást, mert hirtelen mindegyik sürgősnek tűnik.
Maguk pancserek, nem rendőrök!
Néhány perccel később megérkezett Dr. Mary Emerson, az orvosszakértő, fényképezőgéppel felszerelve. Egy bekötött fejű férfit hozott magával. Az engedelmesen követte, mint egy letartóztatott, aki belenyugodott sorsába.
– A férfi, aki beesett a gödörbe az építkezésen a Sherwood erdőben – mutatta be. – Legalább kétszer esett el, egyszer hasra, egyszer meg hátra, valami éles kőre. Az a gyanúm, hogy elölről két ütés érhette, de még ki kell értékelnem a fényképeket és a CT felvételeket nyugodt körülmények közt. Az első ütés hatására eshetett hátra és verhette be a fejét. A fejsérülést egyértelműen egy éles kő okozta, de nem verték fejbe.
– Nem dobhatták meg egy kővel hátulról? – érdeklődött az őrmester.
– Az elvileg oka lehet a második szemből jövő ütésnek, ha attól orra esett, de akkor a hátán levő zúzódások mitől lettek? Agyrázkódást kapott a fejsérüléstől, az magyarázza az amnéziát. Pszichiáterre lenne szüksége. De akad vele egy probléma, ami sem a gödörbe eséssel, se a fejsérüléssel nem magyarázható. Prosztata-nagyobbodása van. Homogén, nem rákos elváltozás, de kész csoda, hogy még vizelni tud, akkora a prosztatája. Ha nem műtik meg, egy adott pillanatban ez be is következik, ami akár halálos is lehet. És sokat nem lehet halogatni. Ha nem tudja kicsoda, biztosítása „nincs”. Pedig jól öltözött, nem egy csavargó, szerintem van. Találják meg minél hamarabb a családját. De sok sikert a kihallgatáshoz, mert semmire sem emlékszik. Mit csinálnak itt vele? Miért kellett ide behozni?
– Ezen mi is törtük a fejünket Barley őrvezetővel. Egy áldozatot más körülmények közt hazaküldenénk: „Aludd ki magad, s gyere vissza reggel!” Hova menjen? Se pénze, se címe, se neve, se rokona, se ismerőse. S a távolban dörgött és villámlott. Nem tudhattuk, hogy végül a vihar elkerül minket, s elvonul Nottingham irányába.
– S akkor hova fekteti? Beviszi a sittre? Letartóztatja csavargásért? S mit eszik az adófizetők pénzén?
– Ezen még nem gondolkoztunk.
Az alvó, átöltöztetett kislányt látva az orvosnő kis híján idegrohamot kapott.
– Maguk pancserek, nem rendőrök! Nem tudják, hogy az orvosszakértői vizsgálat része lefényképezni az áldozatot eredeti állapotában? Az is fontos, hol üt ki a ruháján vér, milyen a sérülés eredeti állapota, a bőr elszíneződése a sérülés mellett, ami utal arra, mennyi ideje történt, a…
– S az autóbaleset áldozatáról miként készít majd fényképet? Kóma ide vagy oda, gondolom a sebészek is eltüntették már a nyomokat. Ott a kislány ruhája szarosan, véresen, rekonstruálja az eseményt, azért van orvosszakértői diplomája – felelte epésen Paul Barley őrmester. Joe Nickolson őrvezetőnek némileg több esze volt, diplomatikusan próbálta meggyőzni, hogy egy mélyebb vágást leszámítva csak felületes sérülések esete áll fenn.
– Tényleg? És ezt írjam alá látatlanban? Tévedhetetlennek képzeli magát? S mire alapozza, hogy kizárja a nemi erőszak esetét? Vett próbát a nemi szervéből? Legalább megvizsgálta a kislány… Szóval nem! – olvasott a tekintetekből. – És akkor minek rendeltek ide éjnek közepén Sheffieldből?
– Ott van, megvizsgálhatja! De figyelmeztetem, ön altatja vissza. Nem túlzok, több órán át visított.
Az orvosszakértő végül beadta a derekát, ő is megenyhült az álmában meg-megránduló kislány látványától. Kapott egy asztalt az egyik irodában, s nekiállt átvizsgálni a ruhákat. Paulban annyira motoszkált a kíváncsiság, hogy a már békésebbé vált hangulatban benyitott hozzá, s elmesélte, hogy annyit hámoztak ki a kislány szavaiból, hogy „Doyte shoone”.
– Az a kislány tud egyáltalán angolul?
– Istenem, milyen hülyék vagyunk! – fakadt ki Paul. – Azért nem ért egy mukkot sem! De milyen nyelven van?
Telefon. Google fordító… Semmi. Wordsense.eu… semmi…. No persze, baj van a helyesírással… S ha nem latin abc-t használ a nyelv…
Hajnali fél hatkor a kislány felébredt. Sírva. Bepisilt. Legalább nem kell ismét a tus alatt lemosni.
– Doyíí – panaszkodott a kislány. Legalábbis valami hasonlót mondott. S hogy érthetővé tegye az üzenetet, megismételte a szájára mutatva. – Doyí-íí!
– Te, Joe, ez a gyerek éhes!
Joe Nickolson őrvezető a jégszekrényben talált egy adag pesztós makarónit. A felügyelőé. Majd megbocsájtja… Betette a mikróba. Időközben Paul Barley őrmester épp szólni akart az orvosnőnek, de elkésett, csak a csukódó WC-ajtó jelezte, várjon. Egy kanál is előkerült, a kislány mohón kóstolt bele az ételbe, de azonnal hányni kezdett. Sugárban.
– Mit adtatok neki? – kérdezte ijedtem az épp belépő orvosnő. – S mennyit evett belőle? – kapta fel a kislányt, s WC-hez sietett vele, s amikor látta, hogy nem hányik többet, lemosta róla a hányadékot, s visszahozta. Feltette az egyik asztalra, s megtapogatta a hasikóját. A kislány megadóan nem ellenkezett. Mintha értette volna, hogy a javát akarja.
– Még le sem nyelte… Még az első falatot sem… Pesztós makarónit adtam… Mondta, hogy „Doy íí!” a szájára mutatva, úgy értelmeztem, hogy éhes… Mérgezés? -kérdezte Joe Nickolson.
– Doy a neve! S nem „Doyte shoone”, hanem „Doy cashew ne!” – esett le Paul tantusza. Valamilyen szláv nyelven beszélhet, azokban a „no” az „ne”. Vagy valami hasonló.
– A pesztóban van kesudió… – morfondírozott az orvosnő. – Nem, ez nem lehetséges… Még csak két, maximum két és fél éves lehet. Ilyen öntudatosan elutasítani a kesudiót? Ezt még egy kiskamasztól is nehéz elvárni néha… – A két rendőrre nézett. – Kesudió-allergia. A reakciójából ítélve akár anafilaxiás sokkot is kaphatott volna. Tiszta szerencse, hogy azonnal hányni kezdett. Most már túl van rajta… – sietett a két rémült férfit megnyugtatni.
Joe elsietett, hogy hozza ide Paul nadrágját, amelyet az első átöltöztetéskor elővettek, de nem vittek vissza, s ott volt az irodában, készenlétben. Közben az orvosnő megnyugvással állapította meg, hogy a kislányon nemi erőszak jele nincs. Megnézte, lefényképezte és újra kötözte a kislány sérüléseit. Közben Joe visszaérkezett. Ekkor már Paulnak humorra is telt. Elővett egy bilincset tüntetőleg mutatva kollégájának, ismertette Joe jogait. Az őrvezető először nem értette mit akar a társa.
– A vád gyilkossági kísérlet!
– Fuck you! – káromkodott Joe Nickolson, nem értékelve a humort.
– Vigyázz, egy gyermek előtt vagy…
– Úgy sem ért angolul… – magyarázta a bizonyítványát.
– Ennek a kislánynak sürgősen meg kellene találni a szüleit és a beteglapját, míg egy másik hasonló baklövést el nem követnek – figyelmeztetett az orvosnő. – Nem egy bántalmazott gyermek. Nem fél attól, hogy a fejéhez nyúlok. Egy bántalmazott gyermek általában összehúzza a nyakát, ha a fejéhez nyúlsz. Valamennyi sérülése az autóból való kidobás következményei. A kesudiós esetre gondolva akár átlagon felül intelligens is lehet, bár szerintem saját anyanyelvén sem beszél jól. Amíg megvizsgáltam kiejtett néhány szót, egy mukkot nem értettem belőle, de felfigyeltem: soha egy r, egy l, egy k vagy egy f betűt sem ejtett ki. S biztos akad más is a listán. Megértette, hogy Mary a nevem. Azt mondta Meyi. A neve sem Doy. Rázza a fejét arra is, hogy Dolly. Valami hasonló hangzású, de hogy mi, ne kérdezzék. Becenév is lehet. Ruhácskája jó minőségű, angol gyártmány, új, nem agyonhordott.
Egy doboz kekszet vett elő a táskájából, a kislányt megkínálta, aki elfogadta.
– Mennem kell, e-mailben átküldöm a jelentéseimet, a lényeget elmondtam. A felügyelő gondolom későn jön, nem várom meg.
– Egy bevándorló családban kell keresni a szüleit. De milyen nemzet?
A kislánynak feltehetően ismét eszébe juthatott a családja, mert sírni kezdett. Feltehetően több „nevet” is említett, de a rendőrök nem értették a sírva motyogott szavakat. Sok volt a „j” hang, de hát az sok mindent takarhatott: r-t, l-t, de akár mást is. Feladták.
Ha Dr. Mary Palmer tudta volna, hogy csak 10 percet kell várnia a felügyelőre, megvárja. Robert Deannek igencsak paprikás hangulata lett, amint ezt megtudta. Ez nem sok jót ígért a két szolgálatosnak. A kislánnyal elfoglalva igencsak elhanyagolták feladataikat, s abból is arra fektették a hangsúlyt, ami teljességgel fölöslegesnek bizonyult: az ismert pedofiliás esetekkel való kapcsolat felderítésére. Richie ügyében gyakorlatilag egy lépést sem haladtak előre. A terepjáró bérelt autó volt, az Europcar tulajdona. Nem volt a lopott autók listáján. A céggel az éjszaka folyamán az ügyeletesek beszéltek, az autó bérbe volt adva, de abban az órában nem volt, aki felvilágosítást adjon ki béreli. Reggel jelentkeznek, ígérték.
Az amnéziás férfiről se tudnak semmit. Semmire sem emlékszik, még arról sincs tudomása, hogy esetleg tudna más nyelven beszélni, pedig nem született brit. S a kérdés nyitva, mi legyen vele? A kék Ford Fiesta is bérelt autó, a tulajdonos a Goldcar. Tegnap bérelték a Heathrow repülőtéren. Nem jelentették eltűnését. Akárcsak az Europcarnál, éjszaka itt sem tudtak információt adni a bérlőről, csak majd a mai nap folyamán. Az viszont megnyugtató, hogy a kislány nem nemi erőszak áldozata.
A felügyelő rém dühös lett önmagára, mert bedőlt Simpson őrvezető előre gyártott elméletének, s egy fél napot vesztettek. Ilyen gyerekes hibát! A szinte anafilaxiás sokktól aztán neki is felállt a talpán a szőr.
Richie megvan. A tettesek futnak, a pénz elveszett, de e gyerek orvosi papírjait sürgős lenne beszerezni. Ez sürgősségi sorrendváltást igényel, de ezt miként közli Harryval?
A kislány esetében „újratervezés.” Richiet kitették, ezt a gyermeket pedig kidobták az autóból, mint valami szemetet. Gyermeküléssel együtt. Ki tehet ilyent? Ez nem utal gyermekrablásra. Ha megkapták a pénzt, kiteszik, mint Richiet. Ha nem kapják meg, megölik, nem adják meg a szülőknek az esélyt, hogy megkerüljön. Ha csak ijesztegetni akarnák a szülőket, a szülők már jelentették volna a gyermek eltűnését. Paul Barley őrmester végignézte a bejelentett eltűnéseket, de nem talált hasonlót a fényképek alapján. A legvalószínűbb tettes egy apa, aki rájött, hogy nem a saját gyermeke. Vagy egy új férfi az anya életében, akinek kell az anya, de gyerek nélkül. Terrorizálja az anyát, aki nem meri jelenteni.
– Ne könyveljük el, tényként – biztatta magát a felügyelő. – Nem szabad még egy hasonló hibát elkövetnünk, mint a gyermek nemi erőszak áldozataként való besorolása bizonyítékok nélkül, de e vonalon el kell indulni…
Kiadta az utasítást, keressék ki minden olyan apasági teszt eredményét, az utóbbi két évben, amelyik cáfolta az apaságot, és a gyermek kislány. A dolog lehet csak most derült ki…
Meghallotta Barney Robson rendőrfőnök hangját. Mint a vesztőhelyre, úgy indult jelentést tenni. Még hogy ez egy nyugis állás… Alig tett két lépést, megszólalt a mobilja. Felvette. Nagyot fújt, miután bontotta a vonalat. Végre egy nyom. Némileg megnyugodva nyitott be a rendőrfőnökhöz.
