Néhány csendes órára gondolok,
melyekkel megjutalmaztál,
pár hangtalan bongó időségre,
kék tompa élű ablakodnál.
Lelkembe símúló dallamodat,
mely a mélyemben remeg,
csak a világperemére tartó fény
érti meg.
Egymás üzenete vagyunk,
sűrű szenvedélybe mártott ikercsillag,
kibogozhatatlan álmokat hiszünk
két szerteszóródott önmagunknak.
