– Miért? Mikor? Hogyan? Miért?
– És akkor most jobb? Sokkal?
– Valóban jobb, vagy csak az individuum keresi megint a felmentést?
– Kellett ez neked? Tényleg pont ez kellett? Önbecsapás és társai?
– De te miért bíráskodsz? Jogodban áll? Szép dolog ez?
– Egyébként, ha már itt tartunk, elbírod az igazság súlyát? Tényleg elbírod, vagy megint csak hárítasz?
– Honnan jött egyébként ez a gondolat? Vagy már megint a közízlésnek való szánalmas megfelelés munkálkodik a háttérben?
– Lehetséges lenne? Megvalósítható?
– Meg akarod valósítani? Mikor? Marad még rá energiád?
– Sokáig fog tartani?
– Fájni fog? Mennyire fog fájni?
– El fogod tudni majd fogadni? Nem leszel ideges?
– Elég időd lesz feldolgozni?
– Fogsz rám haragudni?
– Fel fogsz tudni menteni a dolgok irgalmatlan súlya alól?
– Fel fogom tudni magam menteni a dolgok irgalmatlan súlya alól?
– Mert fel kéne? Biztos vagy benne?
– Felelősnek érzed magad? Ki mondja? Ki a felelős? Senki nem felelős semmiért?
– Hallod, amit beszélek?
– Figyelsz? Miért nem figyelsz jobban?
– Megismételnéd?
– Ugye nem fogsz bocsánatot kérni?
– Már unod az egészet? Unsz?
– Mindig lesz egy újabb kérdés? A kérdések folyamatos feltevésének és megválaszolásának sosem lesz vége? Már sosem lesz vége? Sosem lesz vége? Sosem lesz vége?
