Előzmények
Ollerton, a nyugodt angol kisváros csendjét egy este bűntények sorozata zavarja meg. A rendőrök, feje fölött összecsapnak a hullámok a sok irányból érkező információáradat miatt. S az esetek úgy tűnik nem véletlen egybeesések, a nyomok egy áldozatnak hitt amnéziás magyar állampolgárhoz vezetnek, de nehéz elhinni, hogy az öreg egyszerűen kidobta a két és fél éves unokáját az autóból… A kislány szülei közben kétségbeesetten keresik eltűnt gyermeküket és nagyapját Magyarországon…
Breaking news!
A felügyelő néhány pillanatra az íróasztalánál ülve a keze közé temette a fejét, összeszorítva a halántékát. Végül döntött, megiszik egy kávét, s hogy gondolatai ne térjenek vissza a nyomozásra, megnyitotta a Mirror Online oldalát, hogy beleolvasson a „breaking news” hírekbe. Ám már az első visszatérítette a munkájához.
A londoni Luton reptéren a drogkeresésre szakosodott kutyák gyanús anyag jelenlétét jelezték egy bőröndben. A bőrönd kinyitásakor drog nem került elő, ám egy diplomata táskában egymillió font sterling rejtőzött. A kutyák a diplomata táskán érezték meg a drog szagát. A bőrönd tulajdonosát és párját letartóztatták. Mielőtt ügyvédjük nem érkezik meg, nem hajlandók egyetlen kérdésre sem válaszolni. Kapta a telefont, és tárcsázta a Luton repülőtér rendőrségét. Nem érte meglepetés, amikor közölték vele, hogy az ügyet már átvette a drogmegelőzési osztály, s hírzárlat van. Az „illetékest” elérte, de amikor rögtön bemutatkozás után azzal vezette be a mondanivalóját, hogy információkat szeretne, George Butler ezredes azonnal a hírzárlatra hivatkozott, s hogy senkinek nem ad telefonon információkat. A drogcsempészet és árusítás az nem tyúktolvajlás. Némi huzavona után, melynek során többször is egymás szavába vágtak, végül az ezredes felfogta az üzenetet. Mivel az anyag nem került elő, két eset lehetséges. Az egyik, hogy a pénz egy drogszállítmány ára. A másik pedig az, hogy a pénznek semmi köze a drogcsempészethez, legfeljebb annyi, hogy a letartóztatott „szállítók”, fogyaszthattak, s véletlenül rászórtak belőle a diplomata táskára. Amennyiben a bankjegykötegeket az Lloyds Bank ollertoni fiókja pecsételte le, s megtalálhatók benne azok a címletek, melyeknek sorszámát azonnal átküldi, akkor a pénz forrása egyértelmű. Egy gyermekrablás váltságdíját képezte. Mivel az eset még kapcsolatba hozható egy szinte halálos kimenetelű balesettel, és egy gyermekbántalmazással is, az alkalmi drogfogyasztás jelentősége eltörpül, és az ügy az ollertoni rendőrőrs hatáskörébe tartozik.
Öt perc telt el, s George Butler ezredes visszahívta. Egyik kivételével mindegyik bankjegyet azonosították a diplomatatáskában, feltehetően a hiányzóval vették a repülőjegyet. A delikvenseket, egy edwinstowi férfit és a feleségét pedig még ma átküldik Ollertonba. Adalékként annyi, hogy a férfi nadrágján is megérezték a kutyák a drog nyomát, az asszony ruháján nem. Ám ez feltehetően a diplomatatáskával való érintkezés következménye. A két delikvens drogtesztje negatív lett. Nem fogyasztottak.
Richie elrablásának az ügye úgy tűnik megoldva, de maradt itt még néhány elvarratlan szál. Richie elrablói miként kerültek a Ford Fiestába, s az öregnek mi a szerepe ebben a történetben?
Tettestárs lenne? Vagy csak áldozat? S a drog hogyan került a táskára?
Épp az irodájába benyitó ügyésznek újságolta az újabb fejleményeket, amikor megérkezett a nyomkövetők telefonhívása. Az öreg nyomait a Ford Fiesta körül nem találták meg a kutyák, csak az autóban érezték meg. Ezek szerint az öreg nem volt ott, amikor a balesetben sérült autót elrejtették. Ám a gödör környékén, amelybe az öreg beleesett, a kutyák megtalálták a nyomait. Egyre nagyobb köröket írva le a nyomkövető kutyákkal sikerült feltérképezni az útját. A nyomai pont onnan indultak, ahol a gyermekrablók nyoma eltűnt. Ezek szerint az öreg megállt, kiszállt a Fiestából, a slusszkulcsot benne hagyta, a gyermekrablók észrevették, beültek, s elhajtottak a kocsival. Feltehetően dulakodásra került sor, s az öreg eleshetett, s beverte a fejét.
– Keressetek vérnyomokat, elsősorban éles köveken! – adta ki a felügyelő az utasítást.
Öt perc sem telt el, s a nyomkövetők ismét jelentkeztek. Megtalálták a követ, amelybe az öreg beverte a fejét, közel az aszfalthoz. Behozzák a laborba. S hogy még tisztább legyen a kép, a Ford Fiestát vizsgáló szakember is megállapította, hogy az autóval két balesetet követtek el. Egy ütés jobb oldalon érte az autót, de egy kisebb ütés van a bal oldalon is, amely az elgázolt férfival nem igazán hozható összefüggésbe. Tehát az öreget is elüthették, feltehetően az induló kocsival. Meglátta az autótolvajokat, s…? Hmmm… Ez mintha az öreg bizonyítvány-magyarázása lenne… A felügyelőnek hirtelen jött egy ötlete. Felhívta az orvosszakértőt.
– Jutott-e valamilyen következtetésre az öregen talált sérülésekkel kapcsolatban?
– Az előzetes sejtéseim beigazolódtak. A fejsérülését egyértelműen egy éles kő okozta, de nem dobták fejbe. A tarkóján talált föld és kavicsnyomok nem származhatnak kővel fejbedobástól.
– Megtaláltuk a követ, amelyre ráesett. Már elemzi a labor.
– A combján van egy sérülés, egy hatalmas kék folt, amelynek a másik lábán nincs párja. Ez az, ami kétségessé teszi, hogy a gödörbe eséskor keletkezett. Az ütés helye olyan, hogy a másik lábán is kellene legyen legalább egy kisebb sérülés. Csoda, hogy nem tört el a combcsontja, akkora ütés érte. Nem éles, tompa tárgy okozta, és nagy felületű. Ha autóút mellett történt, gázolásra tippelnék, az autónak viszont nem lehetett nagy a sebessége. Lehet sikerült lefékezni az autót, de az áldozatot a sofőr kikerülni már nem tudta. Váratlanul léphetett az úttestre. Vagy egy induló autó gázolhatta el.
– Köszönöm, megerősítette a feltevéseinket!
Ezek szerint az öreg akár láthatta is a gázolóit! Franc essen az amnéziájába! Vajon, ha meglátná őket, nem jönne vissza az emlékezete? Mindenesetre az öreget itt kell tartani, amíg a delikvensek megérkeznek. Hátha… De az még három óra…
S hogy a stressz nehogy csökkenjen, jókora eső lett, ami elmosott minden szagnyomot, s a nyomkereső kutyáknak további hasznát ne vehették.
Az Edwinstoweban elgázolt férfival közben sikerült szóba állni, tagadta, hogy bármit is látott volna. Arra még emlékezett, hogy a szemközti pubba igyekezett, körülnézett mielőtt az úttestre lépett, de a baleset előtt épp a másik irányban ragadta meg valami a figyelmét. A csikorgó fékre felkapta a fejét, lehet arra is nézett, de ott elszakadt a film. Még arra sem emlékszik, milyen színű autó gázolta el. A hír hallatán a felügyelő ököllel csapott az asztalra csalódottságában. Az előérzete nem csalt, amikor szorongást érzett a kevés bizonyíték miatt. S Jack Emerson ügyvéd megjelenése sem volt megnyugtató.
Nem volt egy nevesincs valaki, s az ügyvédi iroda, ahol dolgozott, nem tyúkperekre szakosodott. S hogy még a rabszállító autó megérkezte előtt idejött Birminghamből, még rátett erre egy lapáttal. Sokat nem teketóriázott, bemutatkozás után azonnal a tárgyra tért. A vádpontokat kérte, s hogy mire alapozzák a vádakat. Az információkat pókerarccal vette át. Egyiket sem vitatta, másolatokat kért mindenből. Csak „S erre mi a bizonyíték?” típusú kérdésein kívül nem kételkedett semmiben. Legalábbis nem mutatta ki. Eleve leszögezte a védencei jogait, és hogy megfelelő intimitás biztosítását kéri, hogy szóba állhasson velük. Addig a védencei egyetlen kérdésre sem válaszolnak.
Amint Jack Emerson és segédje a megkapott információk birtokában a szemközti kávézóba távoztak, hogy amíg megérkezik a rabszállító, a történet részleteinek mozaikját rakják össze, a felügyelő is szükségét érezte egy kis pihenőnek.
Elment a kihallgató szoba felé, hogy nézze meg mit csinál Üllői György és unokája. Még egy nagyapának sem könnyű lefoglalni a figyelmét egy ekkora gyermeknek, ha nincs hozzá néhány játék. A kislány megunta már a firkálást, s az öreg fantáziájának is volt határa. Valahonnan valami játékot kellene keríteni… „Kinek is van gyermeke és a közelben lakik?” -töprengett, de az ötlettel megelőzték.
A kihallgató szobába Paul Barley őrmester nyitott be. Bár éjszakás volt, bejött érdeklődni kis védence sorsa felől. Tehette, nem lakott messze. A zsebéből egy jókora zacskó mogyorót halászott elő.
– Doy cashew ne! – szólította meg a kislányt, felemelve a mutatóujját figyelmeztetően. Bár a kislány örömmel nyúlt a zacskó után, epésen jegyezte meg:
– Nem Doj! Dói!
– Doyi! – javította ki magát az őrmester bocsánatkérő hangon.
– Nem Dojii! – reagált szinte kiáltva. – Dó-i! – szótagolta.
– Dóri – súgta a nagyapja.
– Do-ori! – próbálkozott ismét az őrmester. Ezért már nem kapott szemrehányást.
– Allergiás arra, ha kitekerik a nevét – magyarázta unokája bizonyítványát Üllői György, közben elkérte a zacskót Dóritól, és kinyitotta neki. – Nem köszönöd meg?
Nem kellett sok biztatás, de a Dóri szavait fordítani kellett.
– A rendőr bácsit, akitől kaptad, megkínálod?
Paul Barley majd elolvadt, úgy meghatódott Dóri két ujja közt felkínált egyetlen mogyorószem láttán.
Hamarosan megérkezett Joe Nickolson őrvezető is. Büszkén halászott elő a zsebéből egy csomag vadonatúj kártyát.
– Joe, tudtam, hogy hülye vagy, de hogy ennyire… – fakadt ki Paul Barley őrmester, fejét a két tenyere közé fogva.
– Játékot mondtam, hogy vegyél! Legalább valami gyermekkártyát hoztál volna, de hát ez a kislány még csak két és fél éves! Netán bridgezni akarsz vele?
A „Fuck you!” már ismét Joe Nickolson nyelve hegyén volt, de hát mégse kellene a rendőrségről reklámot csinálni, inkább elharapta. Ám a két rendőr meglepetésére Üllői György megörvendett az ajándéknak.
– Dóri szeret kártyázni. Nagyon köszönjük! – mondta angolul, majd unokájához fordult. – Menj és vedd el! Neked hozta! Ne felejtsd el megköszönni! Mondjad szépen „Thank you!” A rendőr bácsi csak angolul tud!
Az őrvezető a „szettyú” hallatán puszit küldött neki. Majd még egyet. A második láttán a kislány olyan mozdulatot tett, mintha legyet fogna, majd összeszorított öklöcskéjét a melléhez szorította.
– Eltette későbbre… – magyarázta a nagyapja. Ettől aztán Paul kedvet kapott a pusziküldözgetésre. Dóri az övét is eltette.
– Látom, összebarátkoztak… Köszönöm, hogy gondját viselték az éjszaka. Azt hiszem Dóri nagyon örvendene, ha játszanának vele egyet. Ha jól értettem, még nem szolgálatosak, és ráérnek.
A szabályok nagyon egyszerűek. Minden lapot lefordítunk. Aki a soros, két lapot megfordíthat. ha egyformák, például két piros hármas, összeszedi, s ismét fordíthat. Ha nem egyformák, visszafordítja, s jöhet a következő. Amíg minden lap elfogy.
– Hagyd a kislányt nyerni! – súgta, de inkább sziszegte Joe Nickolson.
Az öreg kajánul mosolygott a bajusza alatt. A megjegyzést Paul se hagyta megtorlatlanul, amikor Joe megtalálta az első párt. Tiszta véletlenül. Ám a kölcsönös rendreutasítások fölöslegesnek bizonyultak. A harmadik kör után hirtelen elkezdtek szaporodni a Dóri által gyűjtött párok. Végül Dóri többet gyűjtött össze, mint a három felnőtt együttvéve. Joe Nickolson őrvezető nem állta meg, hogy a csúfos vereséget egy csiklintással ne bosszulja meg. Dóri nem vette jó néven. Barátság ide vagy oda, csúnyán odaszólt az őrvezetőnek. Nagyapja levegőért kapkodott a szavak hallatán.
– Dóri! Dórikám! Ilyent nem mondunk! Ez csúnya!
– Mit mondott? – érdeklődött a címzett. A „tolmács” nem sietett lefordítani. Ám a sértett jogainak tudatában Dórinak nem volt lelkiismeretfurdalása. Rájött, hogy a rendőr-barátja mi iránt érdeklődik.
– Pattyú! – adta meg a magyarázatot. Ezt már a nagyapja se értette. Akkor pedig meg kell ismételni. Joenak esett le a tantusz.
– Do not dare to say me once more! (Nehogy még egyszer ezt merd mondani nekem!) – fenyegette meg az ujjával. Olaj volt a tűzre. Dóri csak azért is visszamondta. Dackorszak…
Ekkor már Paulból is kirobbant a nevetés.
– Azt mondtad, úgy sem érti! Látom még a kontextust is tudja, mikor kell használni! Sőt, le is tudja fordítani! Ööööö…. Bocsánat… Tudom, nem kellett volna nevetnem…. – magyarázkodott az öregnek komolyra kényszerített ábrázattal, de rázkódott a mellkasa az elfojtott nevetéstől.
– Corporal Fuck you! To my orders! (Fuck you őrvezető, jelentkezz!)
A felszólítástól Joe Nickolson őrvezető a fogát kezdte szívni, s megfogadta magában, hogy ezt a szópárt soha, de soha többé ki nem ejti… Pedig a gyakori szavajárásáért kapott fejmosást elég olcsón megúszta. Még a kollégái által az eset után hetekig emlegetett „corporal Fuck you” is eltörpült amellett, hogy intelligenciája nem ér fel egy kétévesével. Még jó, hogy ezt „megfelezhette” kollégájával. Miért kell az ilyen eseteknek mindig kárörvendő tanúja akadjon? Ráadásul a hírnek miért kell futótűzként terjednie?
A kárörvendő vihogásra csak olaj volt a tűzre, hogy „Játsszatok ti vele!” No persze, mindenki szolgálatban volt, rengeteg volt a dolga, s így csak ugratásra marad idő…
Csak a rabszállító kocsi érkezése vetett pillanatra véget a hangulatnak. Meghozta a két gyanúsítottat. Jack Emerson is azonnal megjelent, s a védenceivel való egyeztetés érdekében megfelelő hely biztosítását kérte. Fül és szemtanú-biztos helyet.
