Tudod, van az az erősen testképzavaros kondimajom, aki a gymben érzi jól magát. Kognitív képességei nem számottevőek, de legalább 120 kilóval nyom fekve és 140 kilóval guggol. Minimum 43-as kar, gorilla mellkas, őrült tekintet. Megvan?
Létezik egy gyakori alfaja, az úgynevezett „légiós”. Ő az, aki a csenevész lábára sohasem edz. Gondolom láttátok már az Asterix és Obelixből a római legionáriusokat…
A női példányok sem sokkal különbek, 15% alatti testzsír, hatalmas műmell, kacsaszáj, picsaösszehúzó nadrág.
Kellékek: tripod okostelefonnal, ásványvíz, CK-s baseball sapka, csuklyás dzseki, házi kedvenc, egyeseknél egyéb láncos BDSM-re hajazó eszközök. Fizetését fehérjére, táplálékkiegészítőkre, barnítókrémekre meg egyéb marhaságokra költi.
Aztán ott a széplelkű entellektüel, aki szabad idejében Boris Viant, Charles Bukowskit meg egyéb furcsaságokat olvas. Néha befigyel nála egy kis Kazandzákisz vagy Freud. Kedvence Mahler V. és IX. szimfóniája. Barna kordbársony nadrágban és kötött mellényben jár, amit az anyukája készített. Szeme zavaros akár a tenger, és gyakran a távolba réved. Órákon át tud beszélni a semmiről. Mert hát mi is a lét igazi értelme? Meg hogy ki vagyok én? És ha én vagyok én, akkor Kim Basinger?
Aztán van az olyan elvont fazon. A beavatott. A minden tudások tudora. Szái Bába és Sadhguru tanításain megedződve kergeti az ötödik létsíkon a samsarát. Álmából felkeltve is elsorolja neked az ókori bölcseket, mindent tud Konfuciuszról és Arisztotelészről. Nem tudsz neki újat mondani, mert rendszeresen olvassa az Akasha-krónikákat. Mindent tud, már mindent megértett. Minek van még itt? Szerintem még saját magát is unja.
Van az állatok nagy barátja, aki kilenc macskával, két kutyával, egy jámbor tarka kecskével, három tengerimalaccal, néhány vemhes kapibarával, egy benga szőrös madárpókkal, egy leszbikus anakondával és egy igazán remek humorú agámával osztja meg a lakhelyét. A szomszédok szerint iszonyú szag terjeng nála, de őt nem érdekli, azt mondja nem érzi. Tagadja annak a mondásnak a létjogosultságát, hogy aki szereti az állatokat az nem tart.
Van a csodálatos műszaki zseni, aki mindent meg tud szerelni. Már ha meg akarja. Néha szereti hülyének tettetni magát, de aztán kiesik a szerepéből és gyorsan megjavítja. Egy ezermester. Mindent is. Mindenhez is. Nagyon hasznos fajta. Sajnos kihalófélben, fokozottan veszélyeztetett!
A kocka. A számítógépzseni. Olyan kifejezésekkel dobálózik, mint Hyper-V, VMware, FMC, cloud, storage, RAID, iDRAC. Microsoft, Linux, BSD, ECP, SMTP és Mailer Daemon. Egyesek szerint még a gépi kódot is olvassa, bár ezt eddig senki nem erősítette meg. Szemüveges. Púpos vagy girhes. Mindenesetre hátfájós. Általában nem kedves. Inkább enyhén neurotikus. De tud. Nagyon tud. Káromkodni is. És szereti, ha tudását értékelik, meg emberszámba veszik.
Van a kemény rocker fazon, aki rocksztár, vagy rocksztár volt, vagy rocksztárnak hiszi magát, vagy csak egyszerűen rajong a keményebb zenékért. Kopott farmer, bőrnaci, bőrkabát. Kedvenc szavajárása a „rákendrollfíling”. Chopper nyomokban előfordulhat. Tetkó hegyek. De nem ám „anyám” meg „üss”. Színes Gibson Les Paul az alkaron. Agyaras láncos Motorhead logó a háton. Tisztán issza a Chivas Regalt és az Absolut vodkát. Ha nincs, akkor a Barbon vagy a Pitralon arcszesz is megteszi. Ha kipurcan, tilos hamvasztani, mert a tömény szesz miatt napokig éghet.
Van a partyarc. Könnyed és vidám. Van neki stílusa. Nem tudom hol szerezte, de tény, hogy van. Bárki bármit csinál, az hozzá képest lótúró, ahogy ő csinálja az a legjobb, az az abszolút. A jó borhoz hasonlóan öregszik. Táncolhatsz vele, buliba járhatsz, csinálhatsz akármit, mindenre is jó, meg igazából semmire.
Van a szerencsétlen iszákos. Ha azt hallja, hogy alkohol, rögtön nyáladzani kezd és dadogva utánad ismétli, de ilyenformán szótagolva: Alko… hol? Az ország népességének nagyobb része ebbe a kategóriába esik. Ez valami népnemzeti virtus vagy hagyomány. Elég közönséges fajta, bárhol bármikor előfordul.
Aztán vannak a zenészek. Ezekről azt kell tudni, hogy két fajtájuk létezik. Az egyik a szomorú zenészek, akik kottából a klasszikus zenét játsszák, és a nem szomorú zenészek, akik meg érzésből minden egyebet. Mára ők is kihalófélben vannak a digitális technika, a mérhetetlen igénytelenség és a MI lassan kiszorítja őket.
Van a latin lover. Pacek tökéletesen belőve. Rózsát vesz neked, feladja rád a kabátod, kinyitja neked az ajtót, előre enged, meghallgatja a hülyeségeidet. Elvisz moziba, megnézitek a Zongoraleckét vagy a Csokoládét esetleg a Szex és New Yorkot. Titokban Juhász Gyulát, Adyt Endrét, Villont és Gabriel Márquezt olvas. Latin slágereket dúdol. Romantikus. Igazából balfasz.
Van a megszállott horgász. Csak ez érdekli, ezért él. Rekord méretű halakkal fényképezkedik. Horgászmódszerekről olvas, meg etetőanyagokról. Halradarja van, meg csontkukaca a hűtőben. Gondolatai állandóan e téma körül forognak. Szinte mindig kint van a vízparton, feleségét elhanyagolja, aki gyakran emlegeti: „Te is inkább kupiba járnál, vagy pornót néznél, mint a többi rendes férfi!”
Van aztán a mindent tagadó. A Föld nem gömbölyű! Ziher, hogy nem járt még ember a Holdon. Nem az egyiptomiak építették a gízai piramisokat! Nincs se Húsvéti Nyuszi se Mikulás se Jézuska, és nem létezett Erzsébet királynő! Ébredjetek már fel! Milyen pénz? Milyen férfi? Milyen nő? Nem én voltam, és különben sem fog többet előfordulni… Nekem higgyél ne a látszatnak!
Van a motiválatlan és befordult kifogásgyáros, aki mindig ilyeneket mond. Minek erőlködni? Már úgyis késő! Minden el van cseszve! Hajaj! Nem is gondolnátok mennyire. A szüleim csesztek el. A tanáraim miatt van. A kutyám kényszerített. Megsértődtem hatéves koromban és kényelmi szempontok miatt azóta úgy maradtam…
Aztán vannak még mindenféle egyéb típusok, amikre most idő, hely és fantázia hiányában nem térnék ki.
A végére maradtam én, aki egy kicsit mindegyik típusba beletartozik, de igazából egyikbe se, mert ahogy művelt ánglius barátom szokta volt mondani:
Dare to be different! Merj különbözni!
