Ős anyaöl melegéből,
hol szerelem és szeretet
szívverése nagyot dobbant,
férfi, női ölelésből,
hol biztonság, béke honolt,
fényre vágyón ott fogantam,
onnan jövök…
Az ösztönök világából,
melyekre előbb érzelem
később értelem világolt,
inkább csak gyér, pisla fénnyel,
a meséknek fátyolán át,
csodák ajakán élő szóval,
onnan jövök…
Háborus augusztusból
parancsolták be apámat,
tették mélyen szomorúvá,
őszi bússá jó anyámat,
vele négyen bandukoltunk
őt utólszor élve látni,
onnan jövök…
Szivacsként szívtam én be
minden jót és a sok rosszat,
rommá lett a mesék vára,
de kisherceg még maradtam,
igaz, csupán képzeletben,
lápi sárkányok vigyáztak,
onnan jövök
Fél családom maradt oda,
nem tért haza többé soha,
csúfolódtak, bántalmaztak,
pajtik közt kiutált lettem,
nem ártottam nekik soha,
tetteiket nem értettem,
onnan jövök…
Háború jött, féltünk, fáztunk,
jó apámra sírva vártunk,
anyám könnyét morzsolgatva,
hajtotta a varrógépet,
szíve hullt a készruhára,
kellett valamiként élnünk,
onnan jövök…
Messze ment a vad dübörgés,
csonka lett az egész család,
a remény még ott pislákolt,
anyám hőn fájó szívében,
sose múlt el ránk omló est,
akként átkozta Voronyezst,
onnan jövök…
Már leomlott mesevárból,
hol királyfi gyakran voltam,
más hercegek és hercegnők
közé küldtek kis inasnak,
betűk, számok erdejébe,
új világokat látni, élni,
onnan jövök…
Iskolákban felserdültem,
tudásfáról almát szedtem,
Budapesten állást leltem,
visszavágyott testem, lelkem
hol csalódás, szerelem ért,
belső szóra megnősültem,
onnan jövök…
Megéltem a nemzés-csodát,
az alkotás dús mámorát,
szegénységben, békességben
gyarapodtunk, lettünk négyen,
mi meséltünk, énekeltünk,
lányka, fiú ment el mással,
onnan jövök…
Hittem, értem a világot,
eleget már szemem látott,
szerényen bár, minden meglett,
gyöngyöt gyűjttem, pénzmag helyett,
szépség gyöngyét, téves cél volt,
vészterhes lett fönn az égbolt,
onnan jövök…
Három fiú, egy leányka
jött idővel unokának,
ők is sorra kirepülnek,
forró napok téllé hűlnek,
nagymama lett anyukából,
nagypapa az apukából,
onnan jövök…
Mama dédi kíván lenni,
jajok nélkül járni, kelni,
a papi meg, görbe háttal
kacsintani még nem átall,
verset irkál, dudorászik,
meséibe visszavágyik,
onnan jövök…
Van ki tudja, merre járok,
hol készül majd nekem árok,
meddig tart az éltem útja,
az erőmből meddig futja,
meddig jön el hozzám ihlet,
alkatomhoz ez jól illett,
hová megyek…?
