Kerestem Őt a csendben,
hol a szél is csak súgva jár,
az idő kopott tenyerében,
hol múlt és jövő összeáll.
Kerestem a fényben,
a hajnal arany peremén,
ott csak árnyék ringott halkan,
s a fény elmúlt könnyedén.
Kerestem a mélység ölén,
hol szakadék nyílt a lét alatt,
ott a visszhang felelt nekem,
s a semmi csendje rám szakadt.
Kerestem az emberek szemében,
a szenvedők megtört tekintetén,
s ott megcsillant valami árva
néma kérdés rejtekén.
Akkor értettem meg végre,
nem a magasban, nem is lenn,
hanem minden lélegzet mélyén
lélegzik velem.
Legutóbbi módosítás: 2025.03.14. @ 21:25 :: Serfőző Attila