A borjúviv?
lám
eret vág magán az ég
és zokog a földre gigászi cseppeket
hát hömpölyögjetek
isteni patakok
s ha kígyó testetek
talpamat ezüstre nyaldossák
ajkaimra vonhatom kuroszok mosolyát
és jöjjetek pr?d kezek
kend?zni
mezhiányom
vagy bánom is én
csonkítsatok torzóvá
aggassatok rám borjú íveket
ígérem
a teherbírást is mímelem
mint jó pásztor
k?be vájtan
