Horváth Lívia : Tél van

Zöldek a jácintok

és lilára fagytak az emberek

a világ egyre, egyre betegebb.

elvesznek a szentek a szélben

és elfödi a hó a tengert

Ha madarat hallok, elképzelt mámor

nem énekel már senki a világon

Elfaytak, elfödték, meghaltak az álmok.

2007.?sz

Legutóbbi módosítás: 2008.07.07. @ 09:24 :: Horváth Lívia
Szerző Horváth Lívia 0 Írás
Régi kép, régi versek... Émelyítő ez az élet, ez a sok szó... de hol a lényeg? Szeretünk írni mert nem baj sírni és ha meglátnak is nem szégyen élni! Még nagyon sokat kell tanulnom,... idén éretségizem :) Irodalmi drámai tagozatos gimnazista vagyok Szentesen. Imádom a művészeteket, a zenét, az embereket, szeretek olvasni, nagyon, nagyon igyekszem jó felnőtt lenni...úgy hogy közben sosem növök fel :P Komoly feladat lesz, de én majd megcsikizem, és akkor együtt nevetünk......mert olyan ritka amit az emberek együtt csinálnak....:P pedig hogy futnak a lelkek egymás felé.....