Jaj, én minden
nyavalyámmal
csak megmaradt
magam vagyok,
határ sokasággal is,
mit hordok
tarisznyámban!
Emberek, emberek
szent teher
a vállon, de neked
csak köszönhetem,
hogy általában
megtartasz így
csomagommal!
Hogy is ne fogadnálak
el mindenest?l,
részekre szerelt
fekete fegyverek
közötted és reményem
között.
Sok minden
oszlásra váró süpped a sárba.
Szintetikus zörgésbe
mennydörgés vegyül
zárt tér,
mit ér a szárnyakkal
szálló fennsík
virágjaival hömpölyg?
rétes tér,
ha elnapolt…
Mit kérhetek én, mit ki ígér?
Legutóbbi módosítás: 2008.07.11. @ 18:58 :: Kerekesné Varga Veronika