Asztalomon üres papírlapok
csak nézem, majd rajzolgatok.
Tudat nélkül húzom a vonalat,
nem tudom mi lesz ha befejezem.
Vonalat, vonalra halmozok,
érdekel a kép, mi alakul ott.
Ismeretlen táj, út, erd?, folyó,
valami hiányzik, gondolkodom.
A rajz szinte kész, mégis sivár.
Gyermekem áll meg mellettem.
Anya!- buksiját megsimogatom.
Nézi a rajzom, kis fejét ingatja.
Mi nem tetszik drága angyalom?
A kép jó! Kis öklét szájába tömi,
csak hiányzik róla valami.
Elszalad, nézek utána, mosolygok,
Ö észre vette, mit hagytam le róla?
Zajra leszek figyelmes.
Felugrom. Feléje indulok. Látom, jön.
Kis kezében szorít valamit nagyon.
Mit törtél össze? Szigorúságot
tettetve indulok felé.
Megáll el?ttem, kis fejét lehajtja,
túl magasan volt, leesett.
Nem tört össze semmi, ne aggódj!
Megszeppenve áll ott, vár.
Lassan emeli fejét, szeme csillog,
hangos nevetéssel ugrik mellém.
Most látom miért ment, mit keresett,
színes ceruzákat szorít nagyon.
Rajzomhoz siet, els? mit rajzol
nem lehet más, csak napkorong.
Leülök mellé, nem szólok,
figyelem a m?vészt, hogy alkot.
Nem tudtad anyu? . a napocska kell,
a víz kék, a f? zöld, a fa milyen legyen?
Szólni akarok, de már válaszol,
csupa-csupa virág, úgy akarom.
Magamhoz vonom, megcsókolgatom,
ölelésemb?l bontakozik, gyorsan rajzol.
Nézem az el?bb még oly kopár képet,
miként költözik belé az élet.
Ugye milyen szép? – csak hallgatok,
szememben könnycsepp. Ölembe ül.
Te sírsz? Elrontottam a rajzod?
Ne haragudj! Csak rázom a fejem,
szólni még nem tudok. Hangosan kiáltom.
Gyönyör? lett kicsi Csillagom!
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:24 :: Lénárt Anna