“Barkaszín? macskám óvatosan lépked,
súlytalan a tappancs, dorombol a csend.”
súlytalan a tappancs, dorombol a csend.”
Eljött az éjszaka, leoltom a lámpát,
éjjeli nyugalom, ez lenne a rend.
Barkaszín? macskám óvatosan lépked,
súlytalan a tappancs, dorombol a csend.
Rendben is volna, aludjunk miel?bb,
remélem, ez a cicának is kincs…
Úgy t?nik azonban – bár éjfél jóval elmúlt –
élénkebb macskája senkinek nincs.
Asztalra, szekrényre, polcokra pattogás,
lehetetlen nincs az ártatlan el?tt!
Potyognak a tárgyak: cédék, tollak, csatok,
percenként átugrik takaróm fölött.
Kora reggel persze óracsörgés ébreszt,
párnáján a cica nyugovóra tért.
Mozgalmas éjszakát tudhat maga mögött,
most bezzeg csend van, rumli és csatatér.
Nézzenek oda, milyen lusta cica!
Egész nap alszik, nem hány fittyet rám.
Azt hiszem, újra zajos lesz az éjjel,
s vágtató cicától hangos a szobám…
