Fülöp, ki a királyok sorában e néven a negyedik volt, bár az udvarhölgyek gy?r?je a „Szép" jelz?t tette a neve elé, ordítva követelte a kimutatásokat a pénzügyminisztert helyettesít? Guillame de Nogaret-tól.
– Értsd meg Guillame, hogy az elmaradt flandriai hadjáratra beszedett adók nagy részét vissza kell fizetnem.
– Tudom felség, de a kincstár kong az ürességt?l, még a tegnapi bál költségeit is a magánvagyonomból fedeztem, ha bátorkodhatnék ezt megjegyezni.
– Loptál már úgyis eleget, de mivel tömöm be az elégedetlenked? nagyurak száját, akiket azzal kecsegtettem, hogy a hadjárat minden kincse az övék lesz.
– Talán újra megadóztathatnád a katolikus egyházat. Uram!
Fülöp borzongva gondolt vissza az incidensre, ami majdnem szakításhoz vezetett az akkori pápa és az ország között.
– Ã??rült vagy Guillame – mondta a király, még mindig borzongva -, ezt még Kelemen sem hagyná még egyszer elsütni.
– Akkor nincs más megoldás felség, mint a Templomosok kölcsöne.
– Valahogy félek attól a vad bandától , meg attól, ahogy a Szentföldön tobzódtak. Senki nem tudja, hogy honnan az a hatalmas vagyon, ami ezalatt a néhány év alatt összejött nekik. Azután meg mib?l adnám meg nekik a kölcsönt, hiszen tudod, hogy szigorú zálogot kérnek?
– Azt rebesgetik, hogy a Szentföldön megtalálták a Grált, és onnan a hatalmas vagyon. Sokan sokat fizettek, hogy láthassák. Uram arra gondoltam, hogy a jó pápával szövetkezve a kölcsön után egyszer és mindenkorra végezni kellene az egész bagázzsal.
– Ördögi terv ez Guillio, de éppen ezt szeretem benned. Most menj, és a jó Kelemennel dolgozzátok ki az egész tervet. Én addig elintézem a kölcsönt.
Jacques de Molay nagymester a kápolna hideg kövén feküdt és imádkozott, mikor egy izgatott szolga rohant be a hírrel, hogy a király személyesen jelent meg a rendházban és a praeceptor már a fogadószobába kísérte ?t.
– Ennek pénz kell, ha bejelentés nélkül érkezett -, gondolta a nagymester és bosszankodva látta, hogy a király kíséretének lovai nekiláttak a templomosok féltett sövényének, és vidáman rágcsálták.
– Na, majd felszámoljuk a kamatokban, – lett hirtelen vidám minden ok nélkül a nagymester.
A fogadószoba egyetlen hatalmas karosszékében már ott trónolt IV. Fülöp király. A nagymester, miután belépett, azonnal térdre ereszkedett és halkan megszólalt
– Minek köszönhetem a megtiszteltetést felség? – kérdezte, bár jól tudta a választ.
– Csak, mint egyszer? nemes jöttem hozzád, de Molay,- mondta a király, hiszen tudta, hogy a nagymester gy?löli, ha nem az egész nevét ejtik ki és kissé emlékeztetni akarta, hogy bár kérni jött, de ? a király, majd így folytatta – Némi kis pénzre lenne szükségem és úgy hallottam, hogy Ti méltányos kamatra dolgoztok.
– Megtisztel? az érdekl?désed uram, és szabad tudnom mennyi az a kis pénz?
– Óh csak úgy kétmillió livre az, amit hírtelen fel kell használnom -, felelte a király és mer?en nézte, hogy hogyan reagál a nagymester a hihetetlen összegre, bár felkészült rá, hogy azt a választ kapja, hogy nincs ennyi pénze a templomos rendnek. Ezért meghökkent a higgadt válasz hallatán.
– Ennyi pénzt csak néhány nap alatt tudunk összeszedni a rendházainkból, uram, de meg kell mondjam komoly zálogra lesz szükségünk.
– Az nem akadály, országom bármely területe rendelkezésre áll.
– Kérlek, igyál egy kupa bort uram, addig én megtanácskozom a részleteket a kamarásommal.
Mikor egy óra múlva a nagymester visszatért egy pergamennel, csodálkozva látta, hogy a király szeme meg sem rebben a fél országot felölel? kaución, és a hatalmas kamatokon.
Nem tudhatta, hogy Fülöp már a rend teljes kiirtását tervezi Szent Péter földi helytartójával egyetemben. A király egy laza mozdulattal aláírta a pergament és kérd?n nézett a szemben álló ?szes, de daliás lovagra.
Harmadnapra a palotádban lesz a pénz uram, és most kérlek vidd a lovaidat a sövényemt?l mert a rendtársak sokat dolgoznak rajta. – A király nevetett és kíséretével kiviharzott a rendházból.
1307. október elején a király Avignon-ban a pápa lakhelyén ült egy meleg szobában, és Guillame de Nogaret valamint Kelemen sötét tervének összefoglalóját hallgatta.
– Szóval felség – szólt a pecsét?r -, már mindenhová eljutottak a tekercsek melyben az áll, hogy október 13. estéjén hét órakor minden Keresztes rendházat egyszerre támadunk meg, és foglyul ejtünk minden keresztest a lista szerint. A Szentszék már elkészítette a vádakat, melyek között legf?bb b?n az eretnekség és a paráznaság.
– Nem gondolod Szentatyám, hogy kissé röhejes a Kereszteseket eretnekséggel vádolni?
– Felség – szólt a pápa fáradtan -, ha nagyban játszunk, akkor szinte mindegy a vád, úgyis átmegy a Szentszék el?tt. Ha pedig állod a szavad, és minden vagyonuk egytizede az egyházé lesz., akkor az atyák azt is elhiszik, hogy a nagymester az ördög maga.
– Meg ott a Grál nektek – szólt közbe élesen a, aki nem szerette, ha az adóságaira emlékeztetik.
– Az még nem bizonyított uram, – szólt mosolyogva a pápa.
1307. október 13.-án este hét órakor fellángoltak a tüzek országszerte a Keresztes. A rögtönítél? inkvizíciós bíróságok, lovagok ezreit küldte azonnal máglyára. A nagymestert és praeceptorát, csak hónapokkal kés?bb fogták el Kelemen pápa vérebei. Addigra a legendás kincsüknek és a szent Grálnak, csak h?lt helyét találták a fosztogató kezek.
A nemeslelk? és bátor Jacques de Molay nagymester egy évvel a rendtársai után ezekkel, az utolsó szavakkal égett el a mohóság gyújtotta máglyán.
– Isten tudja, hogy ki tévedt és ki követett el b?nt, és a balszerencse bizony lesújt azokra, akik tévesen ítéltek el minket. Isten meg fogja bosszulni a mi halálunkat. Tudja meg az Úr, hogy igazság szerint mindazok, akik ellenünk vannak, miattunk fognak szenvedni!"
És valóban az átok fogott, hiszen a három cselszöv? még abban az évben meghalt, káoszt hagyva örökségül Franciaországra és a Katolikus egyházra.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.17. @ 07:00 :: Orosz T Csaba