A HETEDIK NAP DÉLUTÁNJÁN
Pihenés után
felébredt,
nyújtózkodott,
Földjére nézett,
és elámult:
Ádám a n?t
hajkurássza,
egyetlen barátja meg
egy kígyóval hetyeg!
Állatai?
Ölnek, rabolnak!
Madarai?
Lopnak,
kivándorolnak!
Halai? Hang nélkül
zokognak,
a sok bogár,
tengernyi sáska,
zöld füvét
mind felzabálja!
Tengerei
elmossák partjait,
Napja felh?k
mögé bújik,
s a Hold,
meg a csillagok,
megfakult díszlet,
egy sem ragyog!
Dühében, kapta Évát,
kivette bel?le
a bordát,
– eldobta.
Hamut-sarat
Ádámból kimosta,
nem is maradt,
csak élettelen
massza,
semmi szélén
apró kupacba'.
Állatait mind
levadászta,
A sok angyal
meg látta:
Ez most dühös!
Dögtetemt?l büdös
Földjét lepette
tengerével,
csillagos egével
sem bíbel?dött:
A Holdat
partvissal leverte,
a Napot meg
lazán zsebre tette.
„Hülye egy ötlet volt!"
– mondta mérgiben –
„Játszani, Isten képiben!"
BGJ.2008.04.25.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.21. @ 06:36 :: Balog Gábor -csataloo