*
Az erd?ben játszik a Fénytündér,
fáról-fára pajkosan szökellve;
meg-megrebben néha egy falevél,
s ezernyi szikrát szór a szemedre.
Hunyd be, s ha kinyitod éppen jókor,
az ágak közt észrevesz hirtelen:
nyakadba ugrik s hajadba csókol–
talán ilyen lesz majd a szerelem.
*
Nézzétek: e fák nem holtak,
még élnek, hiszen élni kell!
Idén is virágot hoznak,
és sötétzöld levelükkel
üzennek, hogy lesz még holnap!
*
Ma ne menjünk messze,
csak a kerti padig!
Látod, alig-alig
tettünk meg pár lépést,
de a f? illata,
és a rigók dala
majdnem olyan édes,
mint mézfényben fürd?
tündökl? mez?kön!
*
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Rácsai Róbert