Becsapta a kaput, helyére nyekkent
a nyelv – mindig így csinálja, különben
nem csukódna rendesen. Végtelen számú
helyiséget rejtő világban él, de alig ismer
pár helyet – nagyszoba a környék, ahol él,
amibe beleszületett. Persze látta már a
tengert, azt a hatalmas enciánkék csempés,
kövezett fürdőszobát, és a spájzban is az
égig érő polcokat, melyeknek porcukros
tetején vakítóan tündököl a napsugár, s
az alja madárdalos erdőkben térdepel.
Alkalma volt még megcsodálni ezernyi
munkáját a lakberendezőnek, százszor
sóhajtozta, csúcsdizájn, de leginkább egy
kényelmes kanapén ülve szeretett képes-
lapokat nézegetni otthon – csak ritkán, és
indokolt esetben hagyta el a nagyszobát.
