Égi lepel alatt
eloson a csend,
Rajtaütésszerű
lépted idebent.
Jöttöd meglepetés,
bágyadt-nyújtózó,
Misztikus holdvilág
kísér utadon.
Kis kanapéra dőlt
hunyorgó hiány,
Repedésbe olvadt
álmodó talány.
Ruhátlanná váló
lopakodó árny,
Örömrésbe bújó
egybenyíló vágy.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.24. @ 16:21 :: Szabó Edit Irma