Már nehezedre esett írni
imbolygott kezedben a toll,
kérted segítsek.
A papírokat csomóba gyűrted
s beléjük markolt az őszi szél,
mint bús sirályok repültek,
álltam és néztem.
Akkor, mint még soha,
vétkeztem.
S már nem is tudom, kinek tartozom,
Istennek, vagy neked?
Vétkeztem!
Feloldozhatatlanul…
Szememben ború ült,
tiédben nyugalom.
Aztán egy augusztusi napon
elnyelte mosolyod egy bányató…
Legutóbbi módosítás: 2020.07.17. @ 09:33 :: Bereczki Gizella - Libra