Hasad az ég, és öled a teremtés!
Mit nekem gravitáció, repülök!
Létén túl elfelejtem a feledést,
Pokolba és égbe egyszerre merülök.
Rágyújtok végre, nyugszik a remegés
Ennyi volt csupán? Inkább már felülök
Olyan izé valahogy, már most elég
Érzem mennem kell, rögtön megőrülök!
Pirkad az ég alja, kopog a cipőm,
Visszhangzik a flaszter, megyek, de hova?
Árnyam követ csak, csendben múl az idő.
Ismerős sarkon fordulok, hisz ez ő!
Második emelet, megyek, ej, nosza!
Mi volt feledem, itt él az a kis nő.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:41 :: Adminguru