– Akarsz hazudni énvelem?
(Bőszen bólogat. Hát, képzelem.)
– Tudod, hogy mit kell hazudni ma?
(Fejrázás. Ebből még lesz egy pár vita.)
– Egyáltalán tudsz hazudni Te?
(Nocsak! Igen. Nem lesz bajom vele.)
– Kiböknéd már, hogy úgy kedvelsz, mint
hőségét a nyár?
(Feszültnek tűnik és vigyázzban áll.)
– Most akkor mondd ki szépen: Kedves
vagy nekem.
(Megkukult. Ezt meg nem érthetem.)
– Elhazudnád végre már, hogy szerelmed
vagyok?
– Gyűlöllek!!! Na, jó lesz így? Most tényleg
hazudok.
– Na, végre már, hogy szólsz, de ezzel
pont azt, hogy nagyon szeretsz!
– Mert ezt érzem, de csőbe húztál, többé
nem játszom veled!
