Napok végén testetlen kullogva
Vonulnak el kis lakom előtt.
Színtelen, arctalan bandukolnak,
S nem láthatnak a redőny mögött.
Nem látják, hogy lélek jár a réten,
És feljöttek már a csillagok,
Nem értik, hogy virágzanak a fák,
És fénybe borultak ablakok.
Nap mint nap jönnek sűrű sorokban,
Hívja őket mennyország vagy pokol,
S mit el nem tudnak többé mondani:
Szemük helyén csak a bánat honol.
Budatétény, 2020. augusztus 7.
