Elszabadulva
Sárral kenem be az arcomat,
Elrejtem a világtól magamat.
Mögé senki nem nézhet be,
Nem láthatnak meg.
Üvegfal mögé zárom magamat,
Kiáltok, de nem hallják a hangomat.
Nem figyelnek, hisz koldus vagyok,
Nem látnak mást csak egy bolondot,
Meztelen, fáradt lábakon.
Tövisek közé kúszok testemmel,
Senki nem látja, de vérzek.
Becsukják szemüket, mert félnek,
Hogy ?k is tövisek közé lépnek.
Az illatom emberek közé száll,
Arcuk mosolyogva engem lát.
Összeroskadnak. Segítsek talán?
Illatom méreggént futott feléjük,
Vakságuk okozta eszméletvesztésük.
