Atyám,
nézd, itt vagyok megint! Még épp
csak kitártad ajtaját e napnak, én
már félfájára támaszkodva kérdem:
Ma kit szolgálhatok? Kinek az arcáról
köszön majd vissza szent Fiad vonása,
s biztatásaimért békességet lelkemre
estig hány angyal lehel?
Atyám,
hogy személyválogató ne legyek,
hogyan csináljam? Látsz engem,
amikor csüggedőkben válogatva
térden áldásod küldöm feléjük, s
elhomályosul már képzetemben
minden földi test – csak azt érzem,
hogy fényességed lebeg mindenek
felett?
Atyám,
irigységeimet miért nem láthattam
korábban, és önző, ha voltam, miért
nem szóltál, minden ember végül el-
szegényedik, ha pusztán önmagának
él? És miért is kellett folyton sárban
menetelnem, ha éppen tisztaságom
volt a cél?
Atyám,
visszafogadtál. Vissza, magadhoz
egészen közel, hogy bámészkodva
figyelhessem a küszöbről, ahogyan
megnyitod a napot, s én hálás szívvel
suttoghassam; akarom a te akaratod!
