Bennem körbe-körbe jár az idő,
zordul, áll, majd újra indul,
közben lelkem sziklájára moha nő,
csuklik, zakatol, és egymásba fúl.
A csodálkozás fojtja, a gyermeki más,
ami egyre inkább jelenem,
így a
csendekbe préseltjeimet pergetem
a világ válla mögött.
Legutóbbi módosítás: 2021.03.29. @ 17:55 :: Serfőző Attila
