Csak árnyék vagyok a falon,
lekapcsolt lámpa fényének lenyomata az asztalon,
hold udvara a fellegek között,
emlékkép a múltból, mi a jövőbe költözött,
a ködben eltűnő lélegzet,
dobbanás hiánya lüktető szívedben,
lét, a léttelenség peremén,
határvonal,
ébrenlét és álomkép szélén
én vagyok a letűnt pillanatod,
a rendetlenség, mi magába öleli az asztalod,
a kopott radír, mi ismeri minden titkodat,
a függöny széle mi kicsit megszakadt, az ágyad, mi befogadja testedet,
a kedvenc képed körüli keret,
vagyok, a belőled jövő ébredés,
fény, árnyék, létezés.
Halász Enikő : Vagyok
2021.06.04.
Halász Enikő
Vers
4
Szerző Halász Enikő
112 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.