Aprócska pillangó szállt kézfejemre,
hártyavékony szárnyain a színes por
remeg. Milyen remek, kis súlytalan
csoda – ráfújok és ringatózni kezd
a potroha. Nem rebben el, bizalma
bennem ép – nem járja át a félelem,
hisz tudja ő; az ember nagy, követni
égig mégis képtelen.
