Címe:te én
minden földi–égi
válság- és világvégi bálszezonban
csillár-galaxisainkkal
egymásba kapaszkodva forgunk
szemhéjunk alatt
a szűnő világ
illetlenül
kifulladásig egymásban kering
te és én
nyitó tánca
ama komor díszletű
szobában
∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙*
minden földi–égi
válság- és világvégi bálszezonban
csillár-galaxisainkkal
egymásba kapaszkodva forgunk.
szemhéjunk alatt
a szűnő világ.
illetlenül
egymásban kering kifulladásig
te és én
nyitó tánca
ama komor díszletű
szobában.
∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙*
minden földi–égi
válság- és világvégi bálszezonban
csillár-galaxisainkkal
egymásba kapaszkodva forgunk.
szemhéjunk alatt
a szűnő világ.
illetlenül
kifulladásig egymásban kering
te és én.
nyitó tánc
ama komor díszletű
szobában.
Címe:Mákos
Nyersen még szép kalácsnak látszott,
mosolyogva kelt nagyra,
tettem bele cukrot, mákot,
gondoltam, elteszem holnapra.
Aztán sütés közben összeesett,
nyúlós massza a kéreg alatt,
végül csak egy jól elcseszett
megégett kalácsunk maradt.
Túl sok volt a töltelék,
ahogy a könnyem is patakokban,
neked meg épp elég
lett volna, hogy a sírást abbahagyjam.
Az az elrontott sütemény
egész nap itt kísértett,
meg ahogy azt mondtad;
jó, de azért kívül szép lett.
Mi van, ha holnap én leszek elcseszett,
ahogy ma a kalács?
Megérted te is a lényeget,
vagy megint csak valaki más?
Címe:Nem lehet a napfényt karanténba zárni
Félelem fátyla vetül a világra
s bizonytalanságot teremt.
Nincs oly vastag kelme,
amely eltakarná
a drámai jelent.
Takaréklángon élek,
szokom a bezártság
gyötrő napjait s imádkozom,
hátha van egy isten, aki egybeszövi
zilált pszichénk foszló szálait,
mert tudom, hogy a napfényt
nem lehet karanténba zárni,
ablakomból érzem
aranypolip-karja melegét,
és a kitárt erkélyajtón
tavaszillattal telítve
utat tör a simogató szél.
Kép: Koronavírus
Lonovics László festőművész alkotása.
