Kezdődik. Hőség van újra. Szomjazom.
A leggyöngédebb szellőt is áldásként
fogadja lelkem, s úgy üdvözli azt, mint
szántóföldeket az első éber fénynyaláb,
mit hajnalonként tájra szór a Nap – édes
csiklandozás, míg mind a földre hullanak.
Anyámat juttatja eszembe, a szívem úgy-
is csordultig vele; néha még hozzám sem
ért, már kedvesen cirógatott tekintete.
