Mondd,
mitől lesz néma a száj
és válik halottá a mozdulat
és a lélek, mi csapongva szállt,
mint a lélegzet bennragad
és mitől lesz mázsányi a súly
a szívünk legmélyén
és szárnyunk, mélybe hull,
lassan, mint szép hóörvény,
és vakító fehérsége
majd törötten sárban áll,
mondd,
ha nincs szó
az már maga a halál?
