Ajánlom ezt a verset Buzitai Istvánnénak
Évike a könny életünk része.
Szebbé, tündökl?bbé teszi a tekintetünket,
és ami a legfontosabb, ember maradunk t?le.
Furcsa érzés, torkom elszorul, fuldoklok.
Az imént még mindent tisztán láttam, de
tekintetem homályba vész. Megvakulok?
Szívem hevesen ver, szemem lecsukom,
az els? könnycsepp legördült arcomon.
Nem el?ször sírok, mégis mindig más, ha
fájdalom, bánat, vágy vagy öröm diktál.
Arcomon a b?rt égeti, testemet megtöri,
életem mégis meger?síti, és er?t merítek
bel?le. Az els? csepp mi lelkemig hatol,
átjárja a gondolatot, hol kínoz, hol édes,
sok-sok könnycsepp folyik le arcomon.
Az ilusztrált kép Internetr?l való. Jékely Zoltán: Egy könnycsepp
Legutóbbi módosítás: 2008.08.04. @ 08:46 :: Lénárt Anna